Utazás hazafelé

Utazás hazafelé

Írta: Kovács István

Korán keltem, indulnom kell!

Felbőg a motor, indulás,

Hintómmal hetvenhét ló patája dübörögve vágtat,

S mellettem elrohanni látom a tájat.

Mintha madár suhanna,

Falja alattam az utat,

S kilométeróra már százhúszat mutat.

Itt-ott aranylón hullámzó gabonatenger,

Másutt felperzselt legelő,

Hol a jószág étket nem lel,

S száguldok a célom felé,

Régen látott barátok közé.

A távolban kéklőhegyeket látok,

Fölöttük felhőként lebeg a pára,

Áttetsző leplet téve,

Az aranyló nap korongjára.

Elhagyva a síkot, hegyek alá érek,

Itt fogadnak,

Szebbnél szebb gyönyörűségek.

Térdig érő fűszálakon harmatcsepp gyöngyök,

Fák hegyéről lemosolygó napsugárban,

Ragyognak, mint szivárványszínű gömbök.

A harmatos fűben őzek reggeliznek,

Fejüket emelve körbe-körbe néznek.

Ügyet sem vetek rája,

Bevetem magam az erdei világba.

Lombsátor alkotta alagútban kanyarog az utam,

Hazafelé tartok, jól érzem magam.

Sétára fogom a vágtát,

Élvezem a táj adta látványt.

A völgyet mely a hegy ölén pihen,

S a hegyet mely anyaként öleli a völgyet.

A hegyről kis patak megy rohanva,

S mint anya gyermekét a völgyet hűs vizével itatja.

És az illat, az erdő, a tiszta levegő illata,

Mélyet szívok belőle, s tovább megyek haza!

S a hegyi utakon kanyarogva,

Lassan megérkezem szülőfalumba.

Végig járom az utcákat,

Hol régen koppantak lépteim,

Ismerősek a házak, elevenek emlékképeim.

Megállok az iskola előtt, messzire látok, (a távolság harminchat év)

A rétet, hol fociztak a srácok,

A hegyeket,

Az erdőt hová gombászni jártunk,

Vagy a lányokkal kirándultunk.

Itthon vagyok!

A szemembe könny szökött,

A szívem haza költözött.

Mert a világot bárhol járom,

Ide mindig visszavágyom.

A világnak nincs szebb tája,

Mint az én Királdom

Hol fenyvesek és tölgyek,

Ölükben ringatják a völgyet.

Én itt vagyok otthon,

Itt van az én világom!

Kicsiny falumban, Királdon!

2014-06-21

Királd