Néni a folyóparton
Írta:
Kovács István
Ezüstre
cserélte a sötét hajkoronát,
Arcára
felöltötte legszebb mosolyát.
Sétálni
indult,
Élvezni a
késő őszi nap sugarát.
Indiánnyár,
Mondják, vén
asszonyok nyara.
Pedig nem is
vén, csak fáradt nagymama.
Életében sokat
tűrt, fáradhatatlanul dolgozott.
De soha nem
panaszkodott.
Ajkát nem
hagyta el zokszó.
Panaszkodni
vajon mire való?
(szokta
mondani)
Mindenkinek
meg van a baja,
Keresztjét
ki-ki vigye maga!
Most, hogy a
természet színesbe öltözött,
Köréje
nyugalom költözött.
Lesétált a
folyópartra,
Arcát a késő
őszi nap lágyan simogatja.
Nyugodtak
lassúak a léptei,
Neki nem
kell már sehová sietni.
Gondolatban
felidézi fiatal korát,
És az őszi
napnak adja szép mosolyát!
2014-04-05
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése