Nehéz a gondolat

Nehéz a gondolat

Írta: Kovács István

Fejemben nehéz a gondolat,

A szó keserű a számban,

Mint törött szárnyú madár,

Vergődöm a porban,

Keresem önmagamat,

Már nem tudom, hol van.

Voltak álmok, voltak vágyak,

Törhetetlenül vittek előre,

Mint madarat a szárnyak.

Mert lelkeket nem tarthat,

Kalitkában senki.

Ki szabadnak született,

Annak szabadnak kell lenni.

De hazugságba tört bele szárnyam.

Fejemben nehéz a gondolat,

 A szó keserű a számban.

Mi hittünk a szónak,

Hittük szebb lesz a holnap.

Hogy útszélén nem marad senki,

Hogy lesz mit enni,

S lesz hol megpihenni.

De hazug lett a szó,

Egyre több az ároklakó,

  A dölyfös urak egyre csak mulatnak

Miközben gyerekek az éhségtől elájulnak

 Az úri nép törvénytelen törvényekkel,

Szerzett javakon osztozik,

S ki a javakért dolgozott,

Csendesen tűri, hogy az álla felkopik!

Fejemben nehéz a gondolat,

Mi lesz a sorsa e kis honnak?

2014-08-14

Tiszakécske.