Vágy

Vágy

Írta: Kovács István

Mint lágy esti szellő, beosonnék hozzád.

S langy melegemmel átölelve,

Csókolnám végig bársony bőrű tested.

Megsimítva minden rejtett zugot,

Dombot és völgyet.

Szép szavakat súgva,

Cirógatnám apró füled,

Lelked is dédelgetve.

És élvezném gyönyörű mosolyod.

Gyermeki huncutsággal

Kócolnám össze hajadat,

Hogy nevetni lássam arcodat,

S pihe puha csókot adnék ajkaidra.

És ha zuhanyvíz cseppje lehetnék!

Hajad selymének illatával

Testeden végi gurulnék,

S lábaid elé érve az örömtől

Szivárványszínű lennék.

És ha fürdő lepedőd lehetnék!

Téged puhán átölelve,

Őrizném minden titkodat,

Mit melledtől térdedig érve,

Magadból nekem megmutatsz.

Ha éjjel holdsugár lehetnék,

Ablakodon belesve,

Rád ezüstfátyol leplet terítve

Őrizném álmodat,

Amíg el nem jön a virradat!

2014-07-04

Tiszakécske.