Lehajtott fejjel
Írta:
Kovács István
Lehajtott fejjel, bánatos szemmel,
Úgy álltam előtted, mint félszeg kisfiú.
Ki szólni sem mer, ha az élet szigorú.
S markomban szorítottam a pillanatot,
Mit mosolyod nekem adott,
És elveszíteni soha nem akarok!
De, hogy el ne vehesse tőlem senki,
Mélyen a szívembe fogom tenni.
Csillagként fénylő szemed sugara,
Az utat a csillagokba megmutatja.
Téged nem lehet könnyen elfeledni,
Így
akarok veled a csillagokba menni.
2014-06-24
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése