Zeneszoba

Zeneszoba

Írta: Kovács István

Ódon szobában

poros zongora áll,

rajta kopott hegedű

húrja sincsen már.

Elsárgult kottapapíron

hangtalan hangjegyek sora,

szélén lábjegyzet,

de játsszák e még valaha?

Sarokban kis asztal

rajta vázában rózsacsokor áll,

régen elhervadt,

illata sem száll.

A csend is nagyokat hallgat

senki nem zenél már,

a muzsikusok lelke

régen felhők között jár.

Ám ha figyelmesen hallgatsz

lélek rezdül,

zene csendül

könnyű, lágy muzsikát hallasz.

Mert az ódon falak

mit magukba szívtak,

vissza adják annak,

ki figyelmesen hallgat!

2014-01-01.

Tiszakécske