Kiállításon XXVIII. fejezet.

Kiállításon  XXVIII. fejezet.

Írta: Kovács L István

Szombat reggel lett.

  Korán, izgalommal és félelemmel, vegyes érzelmekkel ébredt Ármin, már Szeréna mellett. Fölkészítette a kávét, és míg lefőtt lezuhanyozott, fogat mosott, borotválkozott, otthon már nem lesz ideje rá. Szeréna is fölkelt, kiöntötte a kávét és amint a férfi kijött, ő azonnal ment a fürdőszobába.

Reggelinek csak egy-egy szendvicset ettek, hogy mégse üres gyomorral legyenek. Szeréna már alkalmiban volt, Árminnak még haza kellett kanyarodni az öltönyért. Autót is cserélt, mert a munkás Pickuppal nem akart az ünnepségre menni. Egyébként is a pingpong és csocsó asztalt nem volt idő lepakolni róla, majd vasárnap délután Tádé udvarában leszedik.

  Az iskolában szépen gyülekeztek a meghívott vendégek, a gyerekek, akik itt fognak tanulni, és a hozzátartozóik. Ármin szinte mindenkivel kezet fogott. Fölment az irodába ott Aliz az igazgatónő, már a többi szponzort látta vendégül.

  Jó reggelt, hölgyeim és uraim, szervusztok. Örülök, hogy mindenki eltudott, jönni a mai napra. Engedjétek meg, hogy bemutassam bájos kísérőm Vaszil Szeréna festőművész. 

  Ezután mindenkit bemutatott a nőnek, és udvarias házigazdaként megkérdezte kér e valaki valamit. Senki nem kért, semmit. Akkor talán kezdjük el, fordult Aliz felé.

  Aliz, készen állunk, mehetünk?

  -Igen mehetünk! 

  Hölgyeim és uraim, tisztelt vendégek, tanulók és kedves szülők, hozzátartozók! Üdvözlök mindenkit a mai iskolai névadó és tanévnyitó ünnepségen. Felkérem Wasady Ármin urat, akinek elsősorban köszönhető, hogy a mai napon egyáltalán ezt megtehetjük, hogy tartsa meg ünnepi beszédét.

  Ármin a mikrofonhoz lépett, és nagy levegőt vett, hogy leplezze megilletődöttségét, örömét és a fura bizsergést a szíve körül.

  Tisztelettel és szeretettel köszöntöm vendégeinket, de elsősorban a gyerekeket. Hiszen Ő nekik, és Ő értük, hoztuk létre az iskolát és az alapítványt. Azért, hogy ezek a gyerekek az egészségügyi gondjaik miatt, ne legyenek atrocitások, gúnyolódások céltáblái, hogy tanulásukban egészséges fejlődésükben ne legyenek akadályozva. Nem csak modern eszközök állnak rendelkezésre a tanuláshoz, de a szomszéd épületben, a rehabilitációs kezelésekhez is elsődleges hozzáférésük van. De ahhoz, hogy ki legyenek az orvosi eszközök használva bizonyos időben, más, felnőtt betegek is kapnak majd kezelést, orvosi rendelés alapján, de ők másik bejáraton, a másik utcából közelíthetik azt meg. A gyerekek bentlakásosak és bejárók is lehetnek, heti, ha messzebbről kerül ide, akkor havi hazautazási lehetőséggel. A házi rendet majd az iskolavezetés ismerteti.  Az alapítvány és az iskola nevéről pár szó. Mind az alapítvány, mind az iskola egy emlék. Emlék egy kislányról, aki szintén kerekesszékben élte életét, de egy közlekedési balesetben életét vesztette. Néhányan a gyerekek közül ismerték őt, hiszen megfordultak nálunk. Az Iskola és az alapítvány Wasdy Borbála nevét viseli. Teljes nevén Wasady Borbála Általános iskola és rehabilitációs központ. Ez a név van az iskola falán vörösréz betűkkel kiírva. Most pedig megkérem Angyal Aliz igazgatónőt, hogy segítsen ezt az emléktáblát leleplezni, mely kislányom emléktáblája.

  Itt elcsuklott a hangja Árminnak, de szerencsére a lepel levétele alatt összeszedte magát.

    Az emléktáblán, mely szépen faragott fatábla volt, a közepén Borbála, hű arcmása volt, fölötte pedig enyhe ívben a felirat: WASADY BORBÁLA ÁLTALÁNOS ISKOLA és REHABILITÁCIÓS KÖZPONT

  Kedves vendégeink. A kislányom emlékére pluszként Wasady Borbála emlékplakett, és annak kis kitűző változata tartozik az alapítványhoz, mely ennek a táblának a kicsinyített mása. Mindig az iskolai tanévzárón adjuk át a legjobb tanulónak. A tanulók által javasolt pedagógusnak, és egy segítő munkatársnak, aki lehet konyhás néni, vagy éppen gyógytornász. A plakettel jár majd egy szerény összeg, ami tízezer Ft-nál kevesebb nem lehet, de ha a pénzügyi helyzet engedi, akkor jóval több igen.  Ezt én garantálom. Most azonban ez alkalomból, elsőként, azok, akik, mint az alapítvány megalkotói, támogatói, kik jelentős anyagiakkal járultak a létrejövetelünkhöz, és remélem, az elkövetkezendőkben sem feledkeznek meg rólunk, megkapják ezt a plakettet: és itt felsorolta négy szponzor a polgármester és az iskolaigazgató nevét. Akik szép sorban oda léptek hozzá és átvették plakettjüket. Megköszönöm mindenkinek a segítséget, a részvételt, a továbbiakban az iskolai rendtartásról lesz szó, így visszaadom a szót az igazgató nőnek!

  Megköszönöm Wasady úrnak a beszédet az avatást, az iskolát és látom néhányan hoztak koszorút is, kérem, helyezzék el a tábla alatt. Ármin nevében Aliz hozatott egy szép nagy fehér rózsából készült koszorút, azt közösen helyezték el.

  Ez alatt az épület falán lévő feliratról két ember leszedte a csomagolást és így szépen, csillogva látszott a fehér falon, a fénylő vörösréz betűkből kirakott felirat.

  A vendégek szétszéledtek, már az iskola egyéb ügyei nem tartoztak rájuk. Ármin még az épület előtt váltott pár szót a támogatókkal és ők is haza indultak. Tádé is ott volt és oda szólt nekik, hogy holnap várják őket délután.

  -Ármin, ez gyönyörű ünnep volt, nagyon meglepődtem, nem is tudtam még, hogy ilyen szép neve volt a kislányodnak. Borbála, nagyon szép. Azt sem mondtad, hogy az Ő nevében hoztad létre ezt az egészet.

  Szerénám, nem csak volt, látod, van is, most már az Ő neve nagyon sokáig élni fog. Ha az élet és a sors így elbánt vele, akkor én gondoskodom róla, hogy több legyen, mint az a nyolc év.

   -És most? Mit csinálunk? Hová megyünk?

  Most, mivel amit megtehettem, megtettem és határozottan jól érzem magam este is még soká lesz, elmegyünk haza, eszünk valamit azután pihenünk, mert nincs vége mindennek. Kis meglepetés még hátra van, amit nem mondtunk ott el. Olyan alapítványi összejövetel, a siker megünneplése, este egy étteremben ahol vacsora, tánc, beszélgetés, és ez nekem kötelező, azt meg csak remélem, hogy velem tartasz.

  -Siker? Hát nem tudtátok már régen, hogy mi lesz?

  Sajnos nem, csak kedden kaptunk a végleges pecsétet mindenre. Sokan nem akarták a lakosságból sem, hiába kint van a település szélén, idegenkedtek az emberek tőle. Sokan nem szeretik ezeket a gyerekeket, mert sérültek. Nem tehetnek róla. Azután sok bajom volt az eü-vel, az orvosi berendezésekkel, mi lesz, ha elromlik a javításuk finanszírozásával, a szakszemélyzetet ki biztosítja, ki fizeti. Ebben nagyon sokat segített a polgármester, vitázott velük, érvelt nekik. Nem akarták engedélyezni a nevet, mert nem ismert, vagy híres ember. Politikust akartak avatónak, hogy villoghassanak vele. Ne tudd meg, mi megy a minisztériumokban, szakhatóságoknál.

  -Mondd meg őszintén, hiányzott ez neked? Nem volt elég bajod e nélkül?

  Szerénám, biztos hiányzott, vagy nem tudom mi vezetett, a lányomért és azokért a gyerekekért, akik hozzánk jártak, de Borika hiányával ők is vesztettek, muszáj volt. Most már sokkal nyugodtabb vagyok, így hogy minden sikerült.

  Ebéd után igyekeztek egymással foglalkozni, felszabadultan boldogok, lenni. Este pedig jót szórakozni…

2018. március 21.

Tiszakécske