Kiállításon XVII. fejezet.

Kiállításon  XVII.  fejezet.

Írta: Kovács L István

Ármin ismét a konyhában szorgoskodott, hogy a reggelit ma is ágyba vigye. Mikor bekopogott és benyitott, meglepetten vette észre, hogy Szeréna nincs az ágyban és az ágy már nyomát sem mutatta, hogy aludt volna benne valaki.

A konyha asztalra tette a tálcát és kiment szétnézni a teraszra, de nem látta sehol a nőt.

Hozott ki magának egy kávét és éppen leült volna a teraszon mikor Szeréna jó kedvűen, integetve fordult be az udvarba kerékpárjával.

Hát Te? Merre jártál? Azt hittem, még javában alszol.

  -Vasárnap nem! Vasárnap mindig megyek a piacra gyümölcsért, zöldségért, ott sokkal jobbat lehet kapni. Nézd meg, milyen szép és még itt- ott a föld is rajta van. Ezt ma hajnalban szedték föl a kertekből, garantáltan friss és nem génkezelt.  Igaz a gyümölcsök tavalyiak, de jó helyen tárolták biztos, mert nagyon szépek és ízletesek. Ebéd utánra készítek egy kis kandírozott körtét.  Mária néniéknek is adtam be gyümölcsöt, örültek neki.

Aranyos vagy, de akkor most már reggelizzünk, a tea és a pirítós már biztos kihűlt. Jó étvágyat.

  -Jó étvágyat.

Mondd kedves tegnap keresett valamelyik leányod? Hívott, vagy hagyott üzenetet? Hiszen délután nem voltunk itthon, este pedig nem vetem észre, hogy bárki is hívott volna.

  -Sabine írt egy e-mail: szia, mama, jól vagyok majd hívlak. Ivett nem jelentkezett, de ez nem szokatlan, hiszen nagy az időeltolódás. Lehet, hogy majd most jelentkezik.

 És ők nem hívtak téged, hogy költözz hozzájuk? Valamelyikükhöz, vagy Te nem is akarsz közelebb lenni egyikhez sem?

  -Ennél közelebb? Hisz itt van a szívemben mind a kettő, melyiket sértsem meg, hogy a másikhoz költözöm? Egyébként hívott mind a kettő, de egyelőre nem megyek. Sabine, szabadabb, nincs barátja, mondtam neki menjünk mindketten Ausztráliába, de ő nem akar sivatagba menni. Ivett pedig Kanadában nem tud mit kezdeni a cápák nélkül. Így nekem maradt a saját hazám.

 És Németország, mit jelent, végleg elhagytad, vagy ha a sors úgy hozza szívesen mész oda? Nem visszatelepülni gondoltam, csak átutazni, kiállítani barátokhoz.

  -Ez érdekes kérdés, haragosom tudtommal nincs ott. De a barátságok, amik voltak, talán kettő kivételével inkább a milliomosok közötti érdekbarátságok voltak. Azokból nem kérek, de, anyósom húgát minden képen útba ejtem, ha ott járok. Mennem is kell valószínűleg, hamarosan mert kezdődik az őszi kiállítási szezon és remélem nekem is lesz.

És ha elmész kiállítani, hogy akarsz tanfolyamra járni? Mert az is egész embert kíván, és a külföldi kiállításokon is elvárják, hogy az alkotó ott legyen.

  -Nem így működik. A galéria megszervezi, elhívnak, kiválasztjuk a képeket, ők elszállítják, berendezik a helyiséget. Ahhoz az alkotó ritkán kell. A megnyitón mindenképp részt kell venni, de az csak egy-két nap. Ha képet akar valaki vásárolni azt is a galéria intézi. Látod, ha fotós lesz belőlem, már az is könnyebben fog menni, mert van ismeretség és a képeket válogatás után ki is tudom, állítani mielőtt megbízásokat kapnék.

Árminnak megcsörrent a telefonja, nem akarta fölvenni, de látta, hogy Kasza Tádé hívta, Ő pedig nem hívja, ha nyomós oka nincs rá, főleg nem vasárnap ebéd előtt. Hát fölvette.

Szevasz, Tádé, mi újság?

  -Ne haragudj, tudom, hogy vasárnap van, de fontos lenne beszélnünk, el tudnál jönni hozzánk?

Mikor? Nem vagyok otthon, ebédmeghívásom van. Mindjárt tálalnak, nem hagyhatom itt.

  -Nem is kell. Ráérsz délután, vagy estefelé, csak ne felejtsd el, fontos.

Rendben, benézek.

  -Ki volt az, vasárnap ebédidőben?  Nem tud várni?

A kollégám, valami történt, mert nem szokott keresni, főleg nem ilyenkor, hamarabb el kell mennem, mint számítottam.

  -De azért megebédelünk ugye? Kész a rizibizi, még a csirke szoláriumozik egy kicsit a mikróban és eszünk.

Szépen megmenekültél a vallomástétel elől. Pedig már izgatottan várom, hogy mik a titkaid.

Ne félj, semmit nem titkolok majd el előled. Sajnos erre, hogy felhív Tádé, nem számítottam. Komoly dolog lehet, mert mindent megtud, és megszokott, oldani, de találgatásoknak nincs semmi értelme. Együnk!

Az ebéd így kissé kedvetlenül telt, de nem lehetett mit tenni. Az élet adta események elkerülhetetlenek.  Ármin még segített elmosogatni, megkérdezte elvigye-e az ételt az időseknek. Szeréna nemet mondott, majd ő elviszi és beszélget velük egy kicsit, meg a csere edényt vissza is kell hozni. Így elbúcsúztak azzal az ígérettel, hogy még délután beszélnek.

Szép hétvége volt, köszönöm, szólt még vissza az autótól Ármin. Szeréna könnyre fakadt.

2018. március 9.

Tiszakécske.

Folyt. köv.