Kiállításon XI. fejezet.

Kiállításon  XI. fejezet.

Írta: Kovács L István

Szandra kérem, legyen, szíves hívja ide nekem Kasza Tádét.

  -Hívom uram.

Szervusz Tádé, zárd be az ajtót és ülj le kérlek. Komoly a helyzet, nagy szükségem volna most egy kicsit több segítségre, nem csak a műhelyt kell vezetni, szeretném, ha átmenetileg az én dolgaim egy részét is átvennéd.

  -Mire gondolsz konkrétan? Eddig is segítettem, amiben tudtam.

Ezért is kérlek, mert rajtam kívül és persze Szandrán kívül Te látod át legjobban a dolgokat. Elérhető leszek bármikor, bárhol, de más nekem nagyon fontos dolgok kötnek le. Te otthon vagy az ügyintézésekben az asztalosoknál is lakatosoknál is. Tudod irányítani a munkát az anyagrendelést eddig is megoldottad, a fa rendelésébe besegít Zöld Zoli. De Szandra is ismeri, tudja az ügymeneteket, segít, ha kell, bármiben. De itt leszek, minden reggel bejövök, és telefonon elérsz, bármikor hívhatsz. Vállalod?

  -Vállalom!

Köszönöm szépen! Tízórai szünetre hívj össze egy gyűlést, mind a két csarnokból oda hozzátok.

Szandra kérem, készen vannak a munkavédelmi eszközök megrendelésével?

  -Igen uram, itt van.

Ármin átolvasta, aláírta. Mehet, küldje el, kérem.

Még lebonyolított néhány telefont, majd lement és tájékoztatta a dolgozóit, hogy Kasza Tádé az intézkedési joggal felhatalmazott helyettese egy ideig, amíg elfoglaltsága távol tartja. Kér mindenkit, akinek bármi problémája van, forduljon hozzá bizalommal. De minden reggel nyolcig itt lesz, ha valaki mégis vele szeretne beszélni. Köszönöm szépen, ennyit akartam mondani, mindenki menjen vissza dolgozni, persze a kávéjukat megihatják. Köszönöm!

  -Kikinda úr, ön jöjjön velem!

  Mi újság, beszéltek otthon a családdal?  Mit szóltak?

  -Az az igazság uram, hogy vegyes érzelmek vannak, jó is lenne, meg nem is. A gyereknek jó lenne, talán nekünk is, ha biztonságban tudnánk, de még a kórházi kezeléseket kivéve soha nem volt távol tőlünk. Féltjük őt.

A felesége holnapra tud szabadnapot kérni?  Elvinném magukat egy iskolalátogatásra, beszélünk az igazgatónővel, és végig megyünk a teljes épületen, mindent megmutatunk.

  -Telefonálhatok a feleségemnek?

Természetesen, de nekem most el kell mennem, Szandránál hagyjon üzenetet, hogy igen, vagy nem.  Ő elér bárhol és továbbítja nekem.  Jó munkát, viszontlátásra.

  -Köszönöm uram, viszontlátásra.

Ármin elment a kenyérgyárba, az ásványvíz és üdítő üzembe megrendelni, előjegyeztetni az igazgató asszonnyal megbeszélt dolgokat, hogy biztos legyen. Természetesen egy ilyen kis városban jól ismerik egymást a vállalkozók szükség esetén segítik is egymást, így, támogatásként kapta, mikor előadta, hogy milyen célból rendel akkora mennyiséget.

  -Halló, uram, Kikinda úr üzeni, hogy holnapra kap szabadnapot a neje.

Jó köszönöm, mondja meg neki, hogy reggel nyolcra értük megyek, legyenek készen. Más egyéb?

   -Van, uram. Valaki telefonált, hogy hétfőn beszélni akar önnel fontos ügyben, de nem mutatkozott be, hiába kérdeztem ki ő, azt mondta majd megtudjuk, nekem olyan fenyegetőnek hatott, le is kislányozott.

 Köszönöm Szandra, ne féljen, magának nincs miért, főleg, hogy nem is tudjuk, mit akarnak. Más?

  -Nincs uram.

Köszönöm, viszont látásra.

Miközben hazafelé vezetett, Szerénát hívta volna, de a hosszú csöngetés ellenére a nő nem vette föl a telefont. Furcsállotta, mert az első, de legkésőbb a második csöngésre föl szokta kapni. Nem baj, gondolta lehet, hogy nincs nála. Majd visszahívja, ha látja, hogy kereste.

  Szép, de mégis szerény háza van, sosem szeretett hivalkodni. Olyan agglegényes berendezéssel, de nagyon ízlésesen. Értett hozzá. Nagy terasz tartozott a házhoz ahonnan lehetett gyönyörködni a hatalmas és szép arborétum szerű kertben. Azt nem is ő gondozta, hanem egy kertészeti vállalkozót bízott meg, aki folyamatos ellenőrzés alatt tartotta a kertet. Az öntözés pedig automata rendszerrel működött. A dolgozószobába ment, ahol nagy mérnöki rajzállványon félig kidolgozott szerkezeti rajzot nézett, majd neki állt és folytatta rajta a munkát. Már majdnem készen volt mikor Szeréna hívta.

Szervusz, Szeréna.

  -Szia, látom kerestél, bocsánat vásárolni voltam, utána elmentem sétálni az erdőbe a telefon meg a kocsiban maradt. Szeretném, ha eljönnél vacsorára, főzök valamit?  Már két napja nem láttalak.

Azért hívtalak, mert sajnos ma sem tudok elmenni, van egy sürgős munka, amit be kell fejeznem, de ha alkalmas holnap elmennék kora délután, úgy két óra körül, ha neked jó, ha nincs programod. De mi előtt indulok, okvetlen fölhívlak.

  -Rendben van, programom nincs, várlak.

Köszönöm szépen, szervusz!

  -Szia!

2018. március 5.

Tiszakécske