Kiállításon XVIII.

Kiállításon  XVIII. fejezet.

Írta: Kovács L István

Ármin megérkezett Tádéhoz és becsöngetett. Tádé ajtót nyitott, ölében a legkisebb gyerekkel.

Szervusztok, köszönt Ármin és kezet nyújtott Tádénak és átvette tőle a gyereket, és egy puszit nyomott az arcára. Mi történt Tádé?

  -Ne haragudj, hogy zavartalak, baj van. Anna elesett reggel, rálépett valami játékra és a hátát megütötte. Föl sem bírt állni, mentőt kellett hívnom. Így a gyerekekkel kell maradnom, míg ki nem derül mi lett vele. Ha hosszabb ideig benn marad, elhívom az anyját, a gyerekekhez, de pár nap eltelik addig. Hogy tudod megoldani azt, amiről beszéltünk?

 Ne gondolj most arra legfontosabb a család és Anna egészsége. Maradj nyugodtan a gyerekekkel, megoldom.

  -Zöldi Zolira sehogy nem tudod bízni a vezetést?

 Nem csak nem tudom, nem is akarom. Jó gyerek, de tervezni nem tud, a lakatos munkához nem ért, idegen nyelvet nem beszél. Mi van, ha a Német partner, vagy az Angol megrendelő keres? Szandra is keveset tud, beszélni. Megérti mind a két nyelvet, de válaszolni nagyon nehezen tud még.

  -Végül is mi az Ő igazi végzettsége?

 Faipari szakközépiskolát végzett.

Csoportvezetőnek jó, ért az emberek nyelvén, de a cégvezetéshez kevés. Lehet, hogy keresnem kell egy minimum főiskolát végzett gépészmérnököt, aki nyelveket is tud. De ez a jövő kép. Most hagyjuk.

Hol a másik két gyerek? Nagy a csönd. Hoztam nekik egy kis csokoládét.

  -Ők azért már nagyobbak, csúnya volna, ha nagyon zajonganának, meg is vannak szeppenve az anyjuk miatt.

 Itt van, három tábla csokoládé, majd add oda nekik, belátásod szerint. Megyek, szervusztok. Maradj, kitalálok.

  -Szevasz, köszönöm szépen, hogy bejöttél.

Ez csak természetes.

*

Jó reggelt Szandra! Kérem, szóljon le Zöldi Zolinak, hogy rövid eligazításra hívja össze az embereket a lakatos csarnokba, most.

  -Jó reggelt uram, már hívom is.

Jó reggelt emberek! Rövid leszek, csak azért jöttünk össze, hogy történt egy kis változás Kasza Tádé pár napig nem tud jönni, dolgozni, ne keressék, a múltkori bejelentésem így tárgytalan, tehát minden a szokásos módon haladjon. Zalán, legyen, szíves jöjjön föl hozzám.

  -Jó reggelt kívánok Szandra.  Uram!

Egy pillanat, menjen be, üljön le, azonnal megyek.

Zalán, van-e hármas vörösréz lemezünk valamennyi?

  -Igen uram van, legalább három egész tábla, de van kisebb, nagyobb hulladék is.

 Nagyon jó! Betűk vannak, ezen a lemezen ezeket kell kivágni szépen kidolgozni a széleit, utána fölhegeszteni rá a füleket és pikkelyesre felcsiszolni. Lézerrel megoldható a vágás?

  -Igen uram, megoldható.

Tessék, itt a CD, rajta minden betű, csinálják meg.

Uram! Megjött az úr, aki kereste és mára bejelentkezett. -szólt be Szandra.

Küldje be, kérem.

  -Jó napot kívánok, Ármin urat keresem.

Jó napot foglaljon helyet Wasady Ármin vagyok. Kihez van szerencsém?

  -Én kérem egy falusi csapat menedzsere vagyok. A csapatunk nagyon gyengén áll anyagilag, de, az hallottuk, hogy maga támogatja a sportot. És ha nem nagy kérés megkérdezném tudna-e minket támogatni? Tudja nagyon szegény a falunk és a csapatnak jó lenne egy kis pénz, úgy egymillióra gondoltunk.

Már elnézést uram, ki Ön? A nevét nem árulta el. Kibízta meg, milyen minőségben van itt. És honnan veszi, hogy nekem van rá pénzem? Az ilyen ügyeket nem, így szokás megtárgyalni.

  -Na, nem kell heveskedni, a nevét kiírjuk reklámtáblára, mint szponzort. Amúgy meg hallottuk, hogy valami kripliket támogat, miért nem a rendes sportot…

Micsoda??? Kriplik? Ember tudja maga mit mondott? Kitől hallotta? Nagyon gyorsan menjen, innen még egy szót szól, rendőrt hívok.

Fakadt ki Ármin dühösen. És miközben kifelé taszigálta a férfit, oda szólt a titkárnőnek:

Szandra, azonnal hívja a rendőrséget!

Az utcán pedig fölírta a férfi autójának a rendszámát.

2018. március 9.

Tiszakécske.

Folyt. köv.

Kép: Internet