Kiállításon IX. fejezet.

Kiállításon  IX. fejezet.

Írta: Kovács L István

Bár nyugodtan vezetett és nem ment gyorsan, mégis úgy tűnt, nagyon hamar oda ért a ház elé. Pedig a szabályokat betartva szűk egy óráig tart az út. Az öröm, hogy minden rendben van és nem utolsó sorban a találkozás lehetősége miatt szinte repült az idő.

Szeréna is készen volt és a teraszon sétálgatott föl alá, úgy várta. Mikor megjött és elindult a terasz felé, a lány ugrott egyet úgy repült a karjai közé. Ármin átölelte, kicsit forgott vele és homlokon csókolva tette le.

Mehetünk?

  -Mehetünk, csak hozom a táskát és bezárom az ajtót.

Ármin addig kinyitotta neki a kocsi ajtaját, és udvariasan várt, míg beszáll a lány.

  -Hogy sikerült ilyen hirtelen eljönnöd?

A városban volt dolgom, minden úgy sikerült, ahogy vártam, a cégnél nem volt esemény, ami sürgős intézkedést igényel, ezért szabaddá tettem magam.

   -Most hová megyünk? Mozit ígértél.

Megnézzük milyen filmet ad a városi mozi, ha érdekel, megnézzük, ha nem akkor sétálunk, keresünk, egy éttermet vacsorázunk, beszélgetünk.

Ármin titkon azt remélte, hogy olyan helyet találnak, ahol táncolni is lehet. Évek óta nem táncolt, pedig nagyon szeretett. És az igazság az, hogy leginkább sajátmagát akarta ezzel meglepni. Csak ezt a titkot megtartotta magának.

  -Tudod mit, ne is menjünk moziba, sétáljunk. Állj meg a központi részen valahol és fedezzük föl a várost. Mióta itt lakom, csak vásárolni járok a legközelebbi üzletekbe, de nem nagyon ismerem a várost.

Jó, kis madaram, ahogy akarod, sétálni fogunk.

  -Kis madaram?

Igen, ahogy a telefonba beszélsz, mintha madárka dalolna. Nem tetszik?

  -De csak, furcsa, gyerekeket szoktak így becézni az apukák.

Ármin előtt egy sötét felhő jelent meg a gyerekek említésére. A szívét valami két marokkal szorította. Nagyot sóhajtott, összeszedte magát, hiszen ezt csak magának köszönhette. Ebben igaza volt a lánynak.

Jó, nem mondom többet, igazad van. Majd kitalálok valami mást, ami jobban illik hozzád.

  -Ha neked jó engem nem zavar. De mi lett veled, kicsit mintha más lenne a hangod.

Nem, nincs semmi csak annyira figyeltem rád, hogy elfelejtettem levegőt venni.

  -Pedig arra szükséged van, a nélkül nem tudunk sétálni. Kacagott egyet Szeréna.

Már jó ideje sétáltak, megnéztek minden kirakatot, gyönyörködtek ruhákban, ékszerekben. Érdekes módon a nő visszafogott volt, nem mondta, hogy ez is jó lenne meg az is kéne neki. Ármin látott egy vendéglőt is, ahonnan halk zene szólt, de belátni nem lehetett, csak a bejárati ajtón.

Ide benézünk, jó lesz e.

  -Ahogy gondolod, étterem biztos kapunk vacsorát.

Igen, de én mást is szeretnék.

  Mit, mást?

Megtudod, gyere, benézünk.

Belépett az ajtón, látta ez az, amit keresett. A terem egyik sarkában diszkrét kis színpadon egy zongorista, egy gitáros és egy dobos játszott, előttük kis szabad téren lehetett táncolni.

Itt fogunk vacsorázni. - mondta és beljebb ment maga után vonva a lányt.

  -De jó kis hely, tetszik mondta Szeréna.

Helyet foglaltak, rendeltek és kellemesen töltötték az estét.

Már elmúlt tizenegy óra mikor haza vitte a lányt. De Szeréna invitálása és elégedetlensége ellenére megint nem maradt ott éjszakára.

Szeréna, nem maradhatok, de szeretnék kérni valamit. Ha már így hozta az élet, akkor szeretnélek megjelölni, hogy ha engem bármi olyan érne, ami miatt valakit értesíteni kell, az Te legyél, mint hozzá tartozó.

  -Rendben, legyen, örülök neki, bár meg lep a dolog. - mondta Szeréna.

Hamarosan elmondok mindent, csak egy kis türelmet kérek még.

Ezzel megölelte, homlokon csókolta, megvárta, míg bemegy a nő és elment ő is.

2018. március 3.

Tiszakécske

Folyt. köv.