Kiállításon XXVII. fejezet.

Kiállításon  XXVII. fejezet.

Írta: Kovács L István

Ármin haza ért, de semmihez nem volt kedve, pedig elmaradt terveken kellett volna dolgoznia, ehelyett lefeküdt és átgondolta a dolgait, az elmúlt napok történéseit. Örült, hogy könnyített a lelke súlyán, mégis voltak kétségei, hogy helyes volt-e terhet rakni Szeréna vállára. De, már megtörtént, nem lehet visszafordítani az idő kerekét.

Holnap beszélni kell Tádéval is, több segítségre lesz szüksége, ha összeköti az életét Szerénával, nem fogja bírni egyedül a műhely terheit. Igaz már rég nem bírja, csak úgy tesz, mert erősnek képzeli magát, de az idő könyörtelen ellenfél….

  Jó reggelt Szandra! Kérem, legyen szíves ide hívni Kasza Tádét. Mondja meg neki, ha beindult a munka jöjjön be hozzám.

  -Jó reggelt uram, máris hívom Kasza urat. Az értekezletet megtartja tíz órakor?

  Még nem tudom pontosan, ha nem hívnak, hivatalos helyről akkor természetesen meg. A héten nagyon sűrű programjaim lesznek. Tudja, szombaton iskolaavatás. A meghívók rendesen elmentek mindenhová? Nehogy kimaradjon valaki, majd a névsort átnézzük újra, ha Tádéval végeztünk. Készítse, elő kérem.

  -Jó reggelt, kopogtatott be Tádé.

Jó reggelt, szervusz, Tádé, csukd be az ajtót és ülj le, azonnal beszélünk, csak ezt befejezem.

Ármin végzett, fölállt kezet nyújtott és leült Tádé mellé.

  Először is, hogy van Anna?

  -Köszönöm szépen már nagyon szépen gyógyul, bottal ugyan, de sétál, a mama még itt van, pedig a papa, már nagyon tűkön ül, haza várja, nem akar idejönni, pedig volna hely neki is. De Ő már nem változik, a halállal is képes lesz vitába szállni.

   Hát az öregek már csak ilyenek, ha belegondolok, mi milyenek leszünk, ha megérjük. Mindegy ezt most tegyük félre.

   Tádé, nem akarok tiszteletköröket futni, régóta ismerjük egymást, indulásom óta együtt dolgozunk. Ha akadályoztatva vagyok, Te helyettesítesz. Most úgy néz ki, hogy változás következhet be az életembe, de ha nem, akkor is sok már, amit bevállaltam, komolyabb segítségre van szükségem. Ezért arra gondoltam, hogy ha vállalod, kineveznélek ügyvezető igazgatóvá.

Pályázatot írnánk ki a helyedre, az üzemvezetői posztra. Lehetőleg főiskolai üzemmérnöki végzettséggel, Angol és Német nyelvtudással, 3D-s Autocad felhasználói szintű ismerettel. Az összes többi dolog maradna, úgy ahogy eddig, vagy, ha változtatni szeretnél, bármin azt megbeszélhetjük. De a munkáltatói jogokat Te gyakorolnád.

Beszámolási kötelezettség csak felém, mivel nincs is társam az üzletben. Mit szólsz hozzá? Nem kell azonnal döntened, beszéld meg otthon Annával is.  De a kérdéseidre, ha most vannak, válaszolok.

  -Ha nem titok milyen változásra számítsak és segítesz-e ha elakadok, vagy ha bármi munkával kapcsolatos bajom lesz? Hiszen, ha jól értem ez nem csak pár napi segítséget jelent. És mekkora a felelősségem?

  A felelősséged ugyan akkora, mint az enyém, munkát szerezni, az embereket eltartani, anyaggal, eszközzel ellátni az üzemeket, asztalosokat, lakatosokat. Mindenféle szabályokat betartani és betartatni, ha kell alkotni. De ezeket tudod, hiszen eddig együtt csináltuk. Mindig elérhető leszek, sőt az iroda is megmarad, neked alakítunk ki sajátot, minden szükséges eszközzel. És csak ezt az üzemet kell vinned, semmi mást. A külkapcsolatok maradnak nekem, egyelőre.

A változás pedig az lesz, hogy ha minden jól megy, hamarosan összekapcsolom az életemet valakivel, és rá is kell időt szakítani, vele is kellenek közös programok, nem mondhatom mindig, hogy az üzem és a munka. Az illetőt hamarosan megismered, szombaton ott lesz velem és bemutatom.  De vasárnap délután egyébként is szeretném elvinni hozzátok bemutatni. Ha nem gond. Gondolom addig még Anna is erősödik. Visszatérünk rá. Gondolkodj el és beszélj Annával.

*

A napok gyorsan követték egymást, zsúfolt volt az egész hét. Föl kellett rakatni az iskolaépület falára a vörösréz betűket is, szerencsére azt megoldották a saját dolgozói. Elhozta a nagyon szépre faragott emléktáblát is a művésztől, azt személyesen rögzítette, csütörtök este, és letakarta, hogy a leleplezésig ne lássa senki. Alizzal, az iskola igazgatójával egyeztették az ünnepség menetét is, ki mikor beszél, hogy zajlik a műsor.

Esténként fölhívta Szerénát, beszámolt neki a dolgairól, de főként arról, hogy teljesen jól van, úgy érzi átlendült a krízisen.

Egyszer útba ejtette az orvosát is, elmondta neki a történteket, megköszönte az eddigi segítséget, annak reményében, hogy már nem lesz rá szüksége, de ha mégis az orvos mindig ott lesz.

*

Péntek délután elment Szerénához. A viszontlátás nagy örömöt okozott mind a kettőjüknek. Árminon nem lehetett érezni semmi feszültséget, felszabadult és könnyed volt mégis érett férfias.  Most már boldogan számolt be a heti történésekről, amit telefonban nem mondott, vagy nem mondhatott el.

  -Örülök, hogy jól vagy és sugárzol.  - mondta a nő és az ölébe ült úgy bújt a férfihoz.

  Én is örülök, sokkal jobb így, hogy nem nyomaszt a teher, és ha rájuk gondolok, vagy veled vagyok nincs már bűntudatom.

Édesem, holnap ugye jössz az ünnepségre? Szeretném, ha ott állnál mellettem. És vasárnap délután pedig Tádéékhoz mennénk, szeretnélek bemutatni a barátom családjának, ha nincs ellenvetésed. És ha tényleg nincs, akkor most gyorsan elmegyünk a városba és a három gyereknek veszünk valamit. A friss sütit és a bort majd vasárnap délelőtt beszerezzük.

  -Ez a hétvége a tiéd, legyen úgy, ahogy eltervezted. Természetesen ott leszek melletted, és szívesen megismerkedem új emberekkel, főleg ha baráti szálakon kívül munka kapcsolatotok is van. Barátnőm úgy sincs még, csak Mária néni, ide ugyanis nem igen jár a turistákon kívül más, így örömmel ismerem meg Annát is majd.

  Közben gyorsan át is öltözött a szabadidőruhából Szeréna és már mentek is vásárolni.

Tádénak kertes háza van és a két fiú már régen szeretett volna egy csocsó, vagy pingpongasztalt, most Ármin megvette mind a kettőt.  Örülhet Zolika és Ferike. Annának mivel ő kései gyerek és még alig múlt hároméves így majdnem akkora babát kap, mint ő maga. 

Haza siettek, még beszélgettek egy kicsi, Ármin érdeklődött Szeréna lányai felől, akik jól vannak és október elején, mikor itt lesz, megint kiállítása haza jönnek azt ígérték. Sabine biztosra mondta, mert már elintézte a szabadságát is. Yvett nem biztos, hogy pont akkor tud jönni, lehet, hogy párnapot késik, mert kutató expedíción lesznek és nem biztos, hogy pont a megnyitó napjára haza fog érni.

  -Kérsz vacsorát Ármin?

  Igen, te leszel a vacsorám, - húzta még közelebb a nőt….

2018. március 19.

Tiszakécske

Folyt. köv.