Írta: Kovács L István
Lehajtott fejjel ül a fáradt bohóc,
ma, nem könnyű a nevettetés,
és nevetésre az ok, már oly kevés.
(Hacsak magunkon nem nevetünk).
Tanyát vert mélyen a gyávaság a félsz,
fordulj magadba, nézz a szemedbe,
kérdezd meg magadtól, mit remélsz.
Néha még előcsal egy- egy mutatványt,
okolja a manézst, a porondot, ott keres hibát,
műlovasra, és a légtornászra keni,
sikertelensége gyökerének okát,
a meghívott közönsége nem érti,
hogy miért fáradt, s miért nem nevet,
de tapsolásra, éljenzésre emel kezet.
Lehajtott fejjel ül a fáradt bohóc,
szenved de már nem sír, nem nevet,
lekopott széles festett mosolya,
és már régen elsírta a könnyeket.
Néha még hiszi, hogy övé a királyság,
de fejéről már a csörgősipka is leesett.
2018. március 22.
Tiszakécske
Kép: Pomázi Cseresznye
okolja a manézst, a porondot, ott keres hibát,
műlovasra, és a légtornászra keni,
sikertelensége gyökerének okát,
a meghívott közönsége nem érti,
hogy miért fáradt, s miért nem nevet,
de tapsolásra, éljenzésre emel kezet.
Lehajtott fejjel ül a fáradt bohóc,
szenved de már nem sír, nem nevet,
lekopott széles festett mosolya,
és már régen elsírta a könnyeket.
Néha még hiszi, hogy övé a királyság,
de fejéről már a csörgősipka is leesett.
2018. március 22.
Tiszakécske
Kép: Pomázi Cseresznye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése