Kiállításon XXX. fejezet.

Kiállításon  XXX. fejezet.

Írta: Kovács L István

   Szombaton délelőtt tíz órakor volt tervezve a kiállítás megnyitója. Ezért a péntek éjjelt egy hotelban töltötték.  Szerénának korán a galériába kellett menni, fölkészülni. Ármin azt mondta van egy kis dolga, de megígérte neki, hogy kilencre ott lesz. Mindjárt fél tíz és sehol sincs. De egyébként is súlyos terhet kapott a vállára, nem hiányzott a férfi miatti izgalom. Próbálta hívni, de nem vette föl a telefont a férfi. Szeréna rettegett, hogy baj érte talán, mert nem szokott soha késni, vagy ha mégis telefonál. De, mikor meglátta, hogy a folyosón közelít a két lányával hirtelen megkönnyebbült és sírva borult a nyakukba.

  -Hát Ti, és hogy-hogy közösen?

  Ármin értünk jött a repülőtérre, -mondta Yvett-, csak késett a gép, de most menj, rád vár mindenki.

Egy könnycseppet kitörölt Szeréna, melyet a sminkje bánt, de már nem volt mit tenni.

A nagy meglepetés a megnyitó végén érte. Az ünnepélyes, nagyon szép megnyitó után Ármin kért szót, ami a galéria vezetővel le volt egyeztetve. Oda lépett Szeréna elé.

  Kedves Vaszil Szeréna. Megkérlek, legyél a feleségem, és felé nyújtotta azt a gyűrűt, amit hónapokkal ez előtt ki választott az ékszerésznél, hogy azt szívesen viselné!

Szeréna meg sem tudott szólalni, de úgysem értették volna akkora ováció és taps követte az eseményt, csak Ármin nyakába borult. A lányai rögtön átölelték őket. Jött a gratuláció a közönség soraiból is. De végül is a vendégekkel kellet foglalkoznia. A családi ünnepséget későbbre, otthonra halasztották.

  A galériában késő délutánig maradtak, mindig jött valaki érdeklődő a művésznőhöz, kötetlen beszélgetésre, képet is vásároltak tőle. Az első napja szépen sikerült. Már délután öt óra elmúlt mikor haza tudtak indulni.

  -Ármin Te csibész, jól rám hoztad a frászt, miért nem mondtad, hogy késel, vagy, hogy nem érsz oda kilencre? És Ti lányok, nem jeleztétek, hogy ma, és hogy együtt jöttök. Hát ez nagy meglepetés volt.

  -Jaj anya, ne aggodalmaskodj már mindenért. - Mondta Sabine -. Ármin fölvette velünk a kapcsolatot és tőlünk már megkért. Leszerveztük ezt nagyon szépen.

  -Nekem is sikerült időben eljönni, a főnököm megértette, a családi esemény ott is fontos, így más kutatásban vettem részt, ami pont jókor ért véget, el tudtam jönni. - szólt közbe Yvett- Münchenben találkoztunk, onnan együtt repültünk haza.  Na, ne bőgj anya.

Ölelték meg a hátsó ülésen két oldalról a lányok. Haza értek és Ármin hozta a pezsgőt, már otthon a nagy családi eseményt meg kellett ünnepelni. A lányokkal való személyes találkozást és az eljegyzést. Ármin ételt is hozatott az ünnepléshez. A lányok fáradtak voltak, hiszen elég hosszú út volt mögöttük, aránylag hamar elmentek aludni. Így Ármin újra megkérdezte:

  Mondd biztos, hogy elfogadsz férjedül?

  -És Te biztos, hogy engem akarsz feleségnek?

  Igen! Teljesen biztos, tudod már legalább negyven éve.

  -Te bolondos, akkor még csak öt évesek voltunk, nagycsoportos óvodások, - nevetett a nő.

Igen, tudom, és az óta vagyok szerelmes beléd. Te meg játéknak vetted az egészet.

  -Szólnod kellett volna.

Most ezen ne vitázzunk, most szóltam.

  -Éppen ideje volt, nem kapkodtad el.

  És nevetve átölelte és mintha sosem akarnák abba hagyni hosszan csókolóztak.

  -Zsibbad a szám Ármin, menjünk fürdeni és feküdjünk le mi is. Kicsit fáradt is vagyok.

  Jó, édesem, menj fürödni, addig előkészítem az ágyat.

  -Ármin, van egy nagy meglepetésem. Egyik délelőtt, ha már Pesten járok, gondoltam elmegyek mindenféle szűrővizsgálatra…

  És beteg vagy, remélem nem találtak valami komoly, vagy súlyos dolgot? – vágott közbe a férfi.

  -De, nagyon súlyosat találtak.

Ármin felugrott, lámpát kapcsolt, hogy lássa kedvesét. Ideges lett és türelmetlen.

  -Ne ijedj meg, bár én is megijedtem mikor megmondta az orvos.

  Mit az? Az Isten szerelmére mondd már!

  -Babánk lesz, állapotos vagyok.

  De hát, hogy? Nem vagy még túl azon a koron? Persze örülök neki, de negyvenöt évesek vagyunk. Még ilyenkor lehet?

  -Borzasztóan ritka, de lehetséges, viszont nagyon veszélyes is. Azt hittem, hogy már elmúlt a ciklus idő, nem volt egy ideje menzeszem, hát ezt neked köszönhetem. Persze én is ott voltam. Csak most nagy kérdés mit csináljunk? Hiszen komoly kockázatai vannak a gyerekre és rám nézve is. És Sabine lányomnak lenne itt az ideje anyának lenni.

  És mit szeretnél, hogy gondolod a dolgot? Kihordod, fölneveljük, vagy megszakíttatod?

  -Te mit gondolsz, vállaljuk, illetve vállalod? Föl tudnánk nevelni? Állunk olyan jól, egészségileg, anyagilag?

  Ha vállalod a kihordást, a szülést akkor a legjobb orvosokat fizetem meg, akár külföldön is, a világon ott szülsz, ahol akarsz. Minden ellenőrzésre viszlek, minden vizsgálaton ott leszek.

  -Én akarom Őt, Ő is engem, mert akkor nem jött volna, és ha így áll a dolog igen vállalom. Holnap közlöm a lányokkal is.

  Akkor szervezhetem az esküvőt is?

  -Azt majd még megbeszéljük, még csak ma jegyeztél el.

És ölbe vette kedvesét körbe táncolt vele a szobában, ujjongott örömében Ármin. Majd óvatosan letette az ágyra, nehogy véletlenül megüsse valahol magát. Mellé feküdt hátulról megölelte, kezét a nő hasára téve, simogatva aludtak el.

2018. március 23.

Tiszakécske.

Folyt. köv.