Kiállításon XXIV. fejezet.

Kiállításon XXIV. fejezet.
Írta: Kovács L István

Vacsora után Szeréna leszedte az asztalt, és jelezte, hogy venne egy jó fürdőt, ha nincs más program. Még mindig nem akarta kérdésekkel ostromolni a férfit, hagyta, hogy oldódjon föl Ő maga. Bement a fürdőszobába, dúdolva vetkőzött, majd beállt a víz alá, Ármin hallotta a csobogást és dűlőre vitte a dolgot magában. Elővett a szekrényből magának is egy fürdő lepedőt és bement a nő után.
Felakasztotta a lepedőt és nézte a gyönyörű testet, ami neki háttal állt és élvezte a rajta végig csorgó víz selymes simogatását, miközben valamilyen habzó dologgal kente éppen a hasát, mellét.
Mögé lépett, átölelte és Ő simogatta tovább, mindenhol majd magához húzta és belecsókolt a nyakába. A nő megfordult hozzá simult a férfi testhez, és olyan szorosan ölelték egymást, hogy alig kaptak levegőt. Az ujjak mosták simították a másik testet, őrülten siklottak ide-oda, mint kiéhezett farkas a préda körül, hogy hol is kezdje a falást.
Majd a férfi, hirtelen ölbe vette a nőt, és bevitte a szobájába. Vad szenvedéllyel csókoltak, az ujjak becézően siklottak a nedves testeken, fölfedezve és birtokba véve annak minden apró részletét…
Ármin ma nem ébredt nagyon korán, elzárta a vizet a fürdőszobában, (valaki nyitva felejtette) és kávét készített, jó kedve volt. Szeréna is kijött a kávé szortyogására és illatára. Láthatóan mind a ketten elégedettek voltak.
Elkészült a kávé és a reggeli, asztalhoz ültek.
-Mi a terved mára Ármin? Mert én ma nem akarok csinálni semmit, legfeljebb keresek olvasnivalót. Ja, és összeszedem a kimosott ruhákat.
Nekem viszont el kell mennem egy kis időre, remélem nem gond, hamar jövök, de a munka az, ha jön, meg kell fogni. Kérsz valamit a boltból?
-Egyelőre nem kérek, ha időben jössz, elmegyünk együtt vásárolni. Ha nem, akkor hozzám megyünk, haza költöztetsz.
Miért, nem jó itt?
-De nagyon is, csak ott van mindenem. Ruhák, festő eszközök, és azon a kis időn kívül nem is voltam otthon.
Jó, sietek vissza, addig eldöntöd, mi legyen.
Ármin elsietett, de valóban nem volt sokáig. Egy vaskos mappával tért haza, amelyben rajzok, különböző engedélyek lapultak.
Szervusz, édes, látod, már itt is vagyok, ennyi volt mára a halaszthatatlan dolgom, tied vagyok teljesen.
Megölelte, megcsókolta a nőt, sokáig tartotta, hogy feszes testét a saját testével érezze.
-Ne szoríts, így nem kapok levegőt
Bocsánat nem akartam. - mondta Ármin bűnbánó kedvességgel. - De annyira jólesik érezni téged.
A nyakába csókolt és onnan indulva aprólékosan megkereste a nő száját és hosszasan csókolóztak….
Látom, döntöttél útra készen állsz, mindent elviszel, nem hagysz itt magadnak ruhát, arra az esetre, ha…
-Most ebből nem hagyok itt, de legközelebb hozok olyat, ami maradhat. - mosolygott Szeréna.
Menjünk, útközben vásárolunk pár dolgot…
Megérkeztek, Szeréna az asztalnál valami ételt akart készíteni, de Ármin hátulról átölelve ölbe kapta és megszűnt a világ…
Kicsit el is szundítottak, mire a férfi fölébredt az asztalon szendvicsek várták. Szeréna pedig már festett valamit, egy nőalak látszott kibontakozni.
Szervusz, mit csinálsz édes?
-Ha jól látom, éppen festek, legalábbis azt hiszem. - mosolygott a nő.
De, ma nem akartál csinálni semmit, ha jól emlékszem ezt mondtad.
-Ahhoz képest elég sok dolgom volt az igaz, és meg is jött tőle a kedvem.
És én most mit csináljak? Mivel kössem le magam?
-Mondjuk, ha van, kedved beszélhetnél még magadról, Te folytatod a történetedet, én meg aktívan hallgatok. Mint ha rádió szólna festés közben.
Na persze aztán semmit nem jegyeznél, meg mint a rádióból sem, az is csak azért szól, hogy ne érezd magad egyedül. Meddig akarsz festeni?
-Nem tudom, lehet, hogy két perc múlva leteszem, de lehet akár fél óra is. Miért?
Akkor körül járom a házat, szétnézek, még a felújítás megtárgyalását is félbe hagytuk, csak a fölmérés volt meg, azt sem én csináltam.
-Jó nézelődj csak, majd hívlak, ha végeztem, vagy megunom.
És a nő csak festett tovább, nem is nézett a férfira, csak a munkájára koncentrál. Így Ármin kiment szétnézni, átnézni mindent, amit kell. A kocsiból kivett egy jegyzetfüzetet, és rögzítette az észrevételeit. Sok, külső hibát fölfedezett, amit érzése szerint a nőnek meg sem mutattak, mikor megvette, örültek, hogy megszabadultak tőle. Jól eltelt az idő, de Szeréna sehol, Ármin bement. Szeréna állt a kép előtt, keze, arca, orra festékes, de a kedve nagyon jó volt. A férfi még föl sem fogta teljesen mit lát, mikor a kedves, vidám énekhangját már a zuhany alól hallotta. Töltött magának egy limonádét, és gondolataiba merült…

2018. március 16.
Tiszakécske
folyt. köv