Kiállításon XIV. fejezet.

Kiállításon   XIV. fejezet.

Írta: Kovács L István

Mikor visszaértek Szeréna meglepődött, hogy Ármin bezárja az autót és nem elköszön, hanem egy táskával megy utána a házba. Szíve nagyot dobbant és örült, hogy itt akar maradni vele éjszakára. A csipkelődést viszont nem tudta mellőzni.

  -Na mi van szép fiú, csak így egyszerűen, kérdés és engedély nélkül még maradni akarsz?

Mi van a lányos ház elmélettel?

Nem engedély nélkül, de még egy kicsit itt időznék, amennyiben megengedi, asszonyom.

  -Megengedem uram!  -nevetett boldogan Szeréna.

 No, azért csak nyugalom, szeretnék a másik szobában aludni, ha nincs ellenvetésed, tartanám magam az elveimhez.

  -Ellenvetésem az volna, de tudom felesleges, mert akkor elmennél. Viszont jó lesz, ha együtt reggelizünk.

 Akkor ezt megbeszéltük.

Ármin korán ébredt, megnézte mi van a hűtőben, milyen reggelit tud készíteni, de nem talált olyat, amit keresett. Gyorsan elment a boltba vásárolni. Hamar megfordult. Szeréna még aludt. Ő később szokott kelni, nem jár dolgozni, mint Ármin, aki ezért hozzá van szokva a korán keléshez.

Készített pirítóst, lágytojást, és tett a tálcára vajat, málnadzsemet és természetesen friss kávét.

Így kopogott be Szerénához.

Reggeli után folytatták a beszélgetést.

  Miért pecsételte meg a sorsodat Ivett születése? Egy gyerek érkezése öröm kéne, hogy legyen, főleg ha egészséges.

  -Igen, de mondtam, hogy ők fiút akartak, főleg a papa, mert a fia egy kicsit elkanászodott, Ő pedig az unokából akart mágnást csinálni, ebből a szempontból a lányok szóba sem jöhettek.

De végül is együtt kellett maradni, mert abban a családban a válás gondolatának sem szabad volt előfordulni.

Karl, egyre többet maradozott ki, ivott megvert. Már örültem, hogy ha nem jött haza. A lányokat ugyan tettleg nem bántotta, de éreztette velük, hogy kár volt megszületniük. Sokat szenvedtem és egyedül a festés volt a menekülésem a nyugalmam.

Anyósod nem volt? Nem védett meg, vagy nem segített valamit, főleg a lányok körül?

  -Szegény. –mélázott el kicsit Szeréna.- Megtette Ő, amit tudott vigyázott is a gyerekekre néha, de rosszabb sora volt, mint a bejárónőjének.

Hogy, hogy?

  -Azzal nem üvöltött és azt nem verte meg az öregúr. Ha nem fiút szült volna még talán rosszabb sora is lett volna. Így is Ő hallgatott a semmirekellő fia miatt, hogy selejtet hozott a világra.

Ha kiállításod volt, hogy oldottad meg?

  -Anyósomnak van egy tündéri húga és annak férje, ők vigyáztak rájuk, míg kicsik voltak. Aztán később már tudtam őket esetenként magammal vinni. Mikor pedig középiskolás lett Ivett is, már el voltak egyedül is.

Karllal akkor már nagyon keveset találkoztunk, mert bár egy hatalmas házban laktunk, de külön lakrészben. Nem zavartuk egymást. Már az anyagi támogatására sem volt szükségem. A lányok kaptak tőle amolyan apanázs félét. A képeimet pedig vették, jól éltünk. A lányok egyetemre mehettek.

És most melyik hol él, mit csinálnak?

  -Sabine környezetvédelmi mérnök Kanadában az állami erdészetnél dolgozik.

Ivett pedig tengerbiológus, cápakutató, és hol máshol, Ausztráliában, ahol a legtöbb cápa faj megtalálható egy helyen. Lehet, hogy délután valamelyik föl is hív, szombaton délután szoktak hírt adni magokról.

És, hogy szabadultál el onnan?

  -Apósom infarktust kapott, meghalt. Karl eladta a részvényeit, egy tiszta pillanatában adott belőle a lányoknak. Elváltunk a bíróság nekem is ítélt valamennyit. Közben az anyja is meghalt, akkor teljesen kicsúszott a lába alól a talaj. Eltűnt. Szóbeszéd volt, hogy itt meg ott látták kártyázni, meg inni. Én akkor döntöttem úgy, hogy haza jövök.

Pedig tudod, itt sincs senkim, egyke vagyok, szüleim meghaltak már. De mégis itt vagyok itthon.

Nem vagy éhes? Valamit főzni kéne, mindjárt dél, mi meg csak ücsörgünk itt.

  Főzni akarsz? Ne menjünk inkább valahová ebédelni. De, ha van a tegnapi káposztából nekem az is jó. Anyámnál is mindig megettük az előző napi maradékot, nem lehetett kidobni semmit.

  -Nem, azt, ha megyünk, beadjuk egy házhoz, két idős ember él ott, tegnap este elfelejtettem elvinni, ha pedig nem megyünk, akkor vársz egy kicsit, míg elviszem nekik. 

Addig, ha van, kedved neki kezdhetsz és főzhetsz valamit, abból, amit találsz.

Kedvem volna, de kíváncsivá tettél. Megyünk étterembe és beadjuk az ebédet az időseknek.

Szeréna összekészítette az ételt, átöltöztek, szabadidőből alkalmiba és elmentek.

2018. március 6.

Tiszakécske