Kiállításon XXXI. fejezet.

Kiállításon   XXXI. fejezet.

Írta: Kovács L István

Nagyon szép őszi reggel köszöntött rájuk. Ármin bundás kenyeret óhajtott. Az ötlet tetszett a lányoknak is, így az ötletgazda neki állt az előkészületeknek. Kis árnyékot vetett a dologra, hogy a sülő olaj szaga Szerénát azonnal ki űzte a teraszra. Így ott reggeliztek meg. A lányok csodálkoztak mikor Ármin megkérdezte anyjukat:

  Jól, vagy drágám, nem akarsz visszafeküdni, vagy hívjak orvost?

  -Ne butáskodj már, ez nem betegség, csak egy állapot, túl fogom élni.

  -Anya! Mi történt? Mi van veled? Mi ez az aggódás Ármin?

  -Ó Sabiném semmi az egész, múló gyengeség, tudod az áldott állapot része. Úgy néz ki, kis testvéretek lesz.

   Sabine és Yvett majd nem leesett a székről. Szerencse, hogy támlás székek voltak.

  -Na de anya, a Te korodban, nem veszélyes egy kicsit. Ármin hogy tehetted ezt anyával? És nem is mondtad tegnap az autóban. - dühöngött Yvett.

  -Kicsim, Árminnak is csak este mondtam meg, én is csak szerda óta tudom, azóta nem találkoztunk, illetve nem volt alkalom rá. Ilyet nem jelent be az ember idegen társaságban, egy kiállításon. Különben is, nem csak Ármin tehet róla, én is ott voltam. Este pedig kettesben megbeszéltünk minden ezzel kapcsolatos fontos dolgot. Nem vetetjük el, kihordom, megszülöm.

  -Ármin, kérdezhetek valamit? – szólalt meg Sabine. Negyvenhat évesek lesztek, ha megszületik a gyerek. Föl tudjátok nevelni, lesz rá erőtök, de legfőbb képen időtök?  Félre ne érts, őszintén örülök, ha tudjátok vállalni, de ő még mindig gyerek lesz, mikor Ti már nagyon öregek. És mi a tervetek arra az esetre, ha egyedül kell maradnia?

  Nos Sabine, Yvett, ezekre a dolgokra még nem volt időnk gondolni, vagy megbeszélni. De gondolom, ha a sors úgy hozza, valamelyikőtök a szárnyai alá veszi. Ha az eltartására gondoltatok, nem kell aggódnotok. Nem szoktam pénzügyekről beszélni senkivel, eddig még anyátokkal sem, de több és nagyon biztos lábakon állok anyagilag, ennyi legyen is elég egyelőre. Egyszer már, nagyon fiatalon valaki lenullázott, majd nem bele őrültem, ezután senki nem fog. Ha anyátok ezen túl, semmit nem csinálna, akkor is el tudnám tartani. Nem fogtok csalódni bennem. Kakaót kér még valaki?

  -Ne haragudj, rájuk Ármin kérlek, csak féltenek, tudni akarják a szándékainkat.

  Édesem, egyáltalán nem haragszom és megértem őket, elmondtam mindent. Érzésem szerint ennyit kell tudni egyelőre.

  Más kérdés!  Mennyire vagytok fáradtak, akartok-e valahová elmenni, kirándulni, szétnézni? Hiszen keveset jártatok még Magyarországon. Kezdetnek javasolhatom Budapest, Halászbástya, Duna parti séta?  Holnap pedig Hétfő, Debrecenbe kell mennem üzleti ügyben, ami kb. egy, másfél óra, utána városnézés, fotózás?  Ha megfelel a hölgyeknek. Csak korán kell kelni, mert kilenc órára a partnernél kell lennem.

Így telt el lassan a két hét, amíg a lányok, Sabine és Yvett itt tartózkodtak.  Ármin megmutatott nekik mindent, amire kíváncsiak voltak, és érdemes is volt megnézni. Megbizonyosodtak arról is, hogy Ármin komoly férfi, alkalmas az anyjuk társának és biztosak voltak abban is, hogy a születendő gyereknek jó, gondos apja lesz. Sabinének nagyon tetszett a pilisi erdő és környéke, valamint a Kékes környéki erdők. Ígéretet tett az anyjának, hogy ha megunja Kanadát, vagy csak közelebb akar jönni e kettő között, próbál munkát keresni. Yvett nem ígért ilyesmit.

  -Itt nincsenek cápák mama. De ha szükséged lesz, rám haza jövök.

A repülőgép elvitte őket Münchenbe Ők ott vettek búcsút egymástól.

   Haza értek az üres lakásba, ahol eddig négyen voltak, és megoszthatták a már felnőtt gyerekekkel boldogságukat. Furcsán érezték magukat, Szeréna sírt egy darabig, Ármin vigasztalta.

   Nyugodj meg édesem, megleszünk mi szépen, remek kis családot kaptam ajándékba.

Mindent megteszek a boldogságunkért, és ha kell, a lányok is jönnek. Nem vagyok gyakorló vallásos, de hálát adok a mindenség teremtőjének, hogy kárpótol a veszteségemért.

Vége

2018. március 24.

Tiszakécske