Az utolsó szál

Az utolsó szál

Írta: Kovács L István

A búcsúnál miért szorosabb az ölelés,

nem bízol, hogy erős még a kötelék?

Miért peregnek záporként a könnyek,

Te mondtad ki, nélkülem könnyebb.

Tudom a mindennél többet akartam,

mégis engedtem,  semmit nem uraltam.

most furcsán a küszöb két oldalán állunk,

egy lábbal kinn, egyel benn, miért kell válnunk?

Kemény harc, küzdelem zajlik benned,

nem tudod, mégis mit kéne tenned,

tolnál, de a karod szorít, marasztal,

ölellek, várok, míg tisztázod magaddal.

Majd egyszerre lépünk át felette,

Te belül maradsz, én kinn rekedve,

kezünk kapaszkodik  még egy pillanatra,

az ajtó zárul, utolsó szál lóg elszakadva.

2018. március 3.

Tiszakécske.