Kiállításon XV. fejezet.

Kiállításon  XV.fejezet.

Írta: Kovács L István

Ármint kicsit meglepte a nő ilyen oldala. Eddig nem tudott róla, hogy valakit támogatna, soha nem tett említést róla. Igaz nem olyan nagy dolog, és szó, ami szó, ő sem terítette ki még minden lapját. Megálltak egy öreg, de gondozott portájú ház előtt az út mellett. Szeréna kiszállt vitte a kosarát és becsengetett a kapucsengőn. Egy igen idős néni jött elő és invitálta volna be. Szeréna elhárította, hogy most siet, a kosár is maradhat, majd visszafelé bejön érte. A néni hálálkodva vette át a kosarat.

 Ezt nem is tudtam, nem említetted még, hogy hozol enni neki. Mióta, és hogy találkoztatok?

  -Nem nagy ügy, egy személyre úgy sem tudok főzni, így főzök bőven kettőre, mert nekik, elég kettejüknek egy adag is, de mindig két rendes adagot hozok. A boltban találkoztam egyszer a nénivel, egyébként Mária néni, nem tudta kifizetni, amit vett, nem volt nála elég pénz és kisegítettem, hogy ne kelljen neki semmit ott hagynia. Együtt jöttünk haza, beszélgettünk, tele volt panasszal, ennek körülbelül három hete, azóta úgy főzök, hogy nekik is jusson és a délutáni sétámat arra teszem meg, hogy beadjam nekik. Edényt cserélünk, váltunk pár szót és ennyi, szóra sem érdemes.

 Csak ketten vannak? Nincs családjuk?

  -De, van családjuk. Lányaik, már férjnél vannak itt élnek Magyarországon, de messze. El akarták már vinni őket, az öregek nem akarnak menni. Apó, azt mondja, hogy öreg fát már nem lehet átültetni, hamar elpusztulna, Ő is belehalna, ha el kéne innen mennie. Már jelentkeztek az önkormányzatnál és az öregek otthonában, hogy hozzanak nekik ebédet, majd kapnak csak lassan halad az ügy. Állítólag a jövő héttől hozza nekik a körjárat, mert több ilyen idős ember is van, akit házi gondozással látnak el.

A bevásárlóközpontnál állj meg kérlek. Még nyitva van, veszek pár dolgot a vacsorához és a holnapi ebédhez. Van valami kívánságod?

Bemegyek veled…

Van grillcsirke, vegyünk egyet és rizibizit csinálunk hozzá holnap. Más kívánságom nincs, a többit rád bízom.

Vásárlás után átmentek az étterembe ebédelni.

Finom volt az ebéd, jól főznek itt. Kérsz valami desszertet, süteményt, fagylaltot?

  -Kérek igen, eszem egy krémest, és majd ha megyünk, akkor tölcsérbe fagyit a sétához. Mert ugye sétálunk?  Te nem kérsz sütit?

 Köszönöm nem, majd fagyit eszem én is.

Mondd, kedvesem a főiskolai diplomád miről szól, mire jogosít föl? Mondtad, hogy grafikát is csináltál annak idején.

  -Nem csak csináltam, néha csinálok is. Miért kérdezed?

És a sérült gyerekekhez, hogy viszonyulsz? Kerülöd őket, elviseled, adott esetben segítenél nekik?

  -Milyen kérdések ezek? Hová akarsz kilyukadni?

Egy ismerősöm iskolaigazgató, Ő kérdezte, hogy véletlenül nem ismerek-e rajztanárt. Sérült gyerekek járnak ebbe az iskolába, illetve vannak, akik ott is laknak. Nekik kéne rajzot tanítani heti két órában, kedden és csütörtökön egy-egy órát, összevontan.

  -Mennyire sérültek ezek a gyerekek és hol van ez, az iskola?

Nem értelmi fogyatékosok, hanem mozgássérültek, tolószékben ülnek, vagy mankóval járnak. Nagyon értelmesek azt mondja az igazgatónő, és később akár dolgozhatnának is, ha megfelelő képzettséget szereznek. Ezért van náluk is informatikai képzés, számítógép kezelés, programismeret, ezen kívül minden tantárgy, ami egy normál iskolában van. Csak itt a betegség miatt nem csúfolják őket, hanem segítik és az orvosi kezelésekre sem kell elutazni, itt megkapnak mindent, amihez nem kórház kell.

Nem kell azonnal válaszolnod, gondolkozz, rajta és szólj, nekem kérlek.

  -Jó de hol van ez az iskola? Meg kell nézni, beszélni az igazgatóval, be tudok e járni, milyen hozzájárulás van, a közlekedéshez stb. Tudod, alkalmazottnak lenni jár bizonyos feltételekkel és jogokkal is.

 Ezért mondtam gondolkodj el, akarsz e tanítani, főleg ilyen gyerekeket. Egyébként alapítványi iskola. Csak sérült gyerekek vannak, ők igénylik a rajzolást, és ha már igénylik, akkor ne csak „firkáljanak” egy lapra. Amennyiben úgy gondolod, hogy megszeretnéd, nézni, szólsz, felhívom az igazgatót, hogy mikor alkalmas neki is a találkozó és oda viszlek. Ott mindent megtudsz. Kérdezhetsz bármit, Aliz válaszol mindenre.

Egyébként eddig csak otthon volt, most kapták meg az engedélyt, hogy szabályos Általános Iskola lehessen.

  -És neked ebben mi az érdemed, vagy szereped? Mert ha téged kért meg az igazgató, hogy keress tanárt és nem pályázatot írtak ki, akkor valamit titkolsz, valami csalafintaság van a dologban.

 Nincs semmi csalafintaság. Benne vagyok az alapítvány kuratóriumában, így megkérdezte nincs-e ismerősöm, aki rajzot tanítana, ennyi.

Ezért arra gondoltam, hogy ha unatkozni szoktál, megkérdezem nem volna-e kedved tanárkodni egy kicsit. Ha nem vállalod, kiírjuk a pályázatot.

  -Tudod mit, mert ilyen szépen kértél gondolkodom rajta, de most menjünk haza, kérlek. És ne felejts el megállni az időseknél. Kell az edény holnapra.

2018. március 7.

Tiszakécske.