2018. március 11., vasárnap

Kiállításon XVI. fejezet.



Kiállításon  XVI. fejezet.
Írta: Kovács L István

Szeréna a konyhában ténykedett, vacsorához készített elő zöldségeket, valami könnyű salátát tervezett. Ármin olvasott valamit. Kicsit magukba szálltak. Csak a konyhai halk neszezés zavarta a csöndet.

  -Hm. Nem teljesen így terveztem az életemet. Azt hittem, ezt a fiút ki tudom használni és az összes sérelmet, amit kaptam az élettől meg tudom rajta torolni. Erre tessék, meg kell szelídülnöm, lejjebb kell adni Amazoni mivoltomból. Ez a fiú nem követel, nem parancsol, ez kér és ad. Néha azt érzem, mintha a tenyerére akarna venni, és én nem tudok ellenállni neki, lehet, hogy nem is akarok??
A tanári pálya? Nem annyira vonz, fotózni szeretnék inkább, mikor éppen nem festek. Igaz az is utazással jár, és a gép is sokba kerül, amit kinéztem, a tanfolyam sem olcsó. Ugyan meg van rá a keret, de most legalább elmegyek, szétnézek az iskolában, nem mondok rögtön nemet.
Ármin! Ármin, elaludtál!?

 Bocsánat, nem csak elgondolkodtam.
  -Min?
 Amit beszélgettünk a tanári pályáról, hogy érdemes volt-e felhozni, vagy jobb lett volna kiírni a pályázatot. Nem tudom akarod-e, vagy, hogy egyáltalán mit szeretnél kezdeni az időddel. A választ ugyan nem kértem azonnal, gondolkodhatsz rajta, csak nem hagy nyugodni, hogy előtte nem kérdeztelek a terveidről.
  -Ne bánd, jól van ez így, nem rohantál le. Csak vázoltál valamit. Tudod, mit legalább megnézem azt az iskolát mielőtt bármit is mondanék. Amikor időd lesz és fogadni tud az igazgató elmegyek, ha megmondod, hol van az iskola.

 Elviszlek, nincs kocsid, kerékpárral közlekedsz, vagy busszal, ha messzebbre kell menned. Inenn különben messze van. Tőlem úgy tizenöt-húsz perc, de pont az ellenkező irányban, ide meg én éppen egy órányira lakom.
  -Busszal legyőzhető a távolság, hozzád is busszal mentem a múltkor.
Tudod mit, hagyjuk most a témát. Előbb megnézed, eldöntöd, ráérünk utána a mikéntről beszélni. De biztos lehetsz benne, hogy meg tudjuk és megfogjuk, oldani a problémát.

 És neked volt-e, van-e, terved, mit akarsz tenni az unalom ellen?
  -Igen, van. Fotózás.
Fotózás? Hogy jött az ötlet?
  -Nem tudom, de ez is egyfajta képalkotás. Tisztában vagyok a fények és árnyékok világával, vannak szép tájak, emberek. És más szemszögből tudom megmutatni a világot, mint a festéssel. Októberben indul egy tanfolyam, gondoltam oda jelentkezem.

 Ezt még nem említetted.
  -Nem, mert csak pár napja foglalkoztat. A neten találtam a tanfolyamot, már néztem gépeket is, mit érdemes egy kezdőnek venni. Hátha ezzel is lennének sikereim.

 Csak sokat kell akkor utazni, és érdekes helyekre kirándulni, ha természetet akarsz fotózni. Ha pedig embereket, történéseket, házakat akkor még többet. A stúdió fotózás nem tudom, mennyire kötne le téged, azt hiszem az nem olyan érdekes.
  -Szerintem annak is meg van a bája, a portré fotózás is remek szórakozás, ha sok érdekes alany van hozzá! És portrét szerintem lehet készíteni utcai háttérrel is. De azért kell a tanfolyam, hogy az ilyen dolgokat is megtanulja az ember. És, ahogy a festésnél, úgy itt is lehet más mestertől is tanulni.

 Ezekhez a dolgokhoz nagyfokú függetlenség kell. Nem? Ha sokat akarsz utazni, hogy akarsz megállapodni? És eleinte, amíg meg nem ismernek, és nem kapsz megbízásokat nem kevés pénzbe kerül.
  -Édes vagy, aggódsz az anyagi jólétemért? Szeretnék horgonyt vetni, de úgy, hogy ha hajókázni támad kedvem, akkor a horgony felemelhető legyen, azzal a tudattal, hogy a stégemhez visszavár valaki.
Te mondtad, hogy a negyvenöt év, az nem lesz kevesebb, én szeretném úgy érezni, hogy bizonyos fokú szabadságom akkor is lesz, ha megállapodok valahol, valakivel.

 És mondd, ez az erdei ház lenne a kikötőd? Vagy talán fizikailag közelebb költöznél az emberekhez? Esetleg ez megmaradna aféle pihenőháznak, ha besokallsz?
  -Nem, semmi kép, ha közelebb költözöm a városhoz és lemerülök, akkor az utazás lesz a kikapcsolódás, feltöltődés.  Akkor ez a ház csak nyűgnek maradna, gondoskodni kéne róla, kiadni, vigyázni rá, rendben tartani. Ezt nem akarom.
Jössz enni, készen van a vacsora.

Mit eszünk?
  -Salátát készítettem, filézett csirkemellel, majonézes-mustáros öntettel. Könnyű és finom, éjjel nem üli meg a gyomrot.
Utána Te következel vallomást tenni magadról. Én már elég jól kiterítettem a lapjaimat.

 Azért nekem még vannak kérdéseim, ha nem haragszol. De, ma estére elég volt, olvasás, vagy film?
  -Film!

2018. március 8.
Tiszakécske

Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése