Kiállításon XX. fejezet.

Kiállításon  XX. fejezet.

Írta: Kovács L István

Beült az autóba, egy pillanatra hátra dőlt lehunyta a szemét, iszonyú fáradtnak érezte magát. Régóta nem volt ilyen nehéz napja, vagy csak nem érezte. Legszívesebben ott elaludt volna. Nem sok kedve volt hazamenni a hatalmas üres házba, ahol nem várja senki. Hiába a nagykert a tágas terek a széles ajtók, ha a kismadara nem „röpködhet” benne. Újra nagyon fájt a lelke. Nagyot sóhajtott lehúzta az ablakokat és elindult.

  A langyos esti huzat javított egy kicsit a hangulatán, annyit, hogy nem feküdt le otthon, ahhoz még korán volt úgy gondolta. Betett egy dalt a lejátszóba, a kedvenc dalukat, készített egy teát és a rajzasztalhoz ült. Éjfélig dolgozott, de megszületett a terv. Már csak el kellett vinni a fafaragó művészhez. Telefonon már egyeztettek a fotót is kiválasztotta. Még küldött az irodai gépre Szandrának egy üzenetet, hogy reggel csak kilenc óra felé érkezik és lefeküdt.

*

Reggel ahhoz képest amilyen fáradt volt korán ébredt. Nem is lustálkodott hamar beállt a zuhany alá és élvezte a jó meleg vizet, mikor végzett és lemosott minden habot magáról, elzárta a meleg víz csapját és a hideg alatt is eltöltött pár percet.  Mikor kilépett a fülkéből úgy érezte, mintha kiszívta volna belőle az összes fáradságát a fürdés.

 Főzött egy kávét, és míg az kotyogott készített egy szelet pirítóst vajjal, málna dzsemmel. Kényelmesen megreggelizett, majd elindult a szobrászhoz.

*

Jó reggelt kívánok művész úr! Wasady Ármin vagyok, nem jöttem nagyon korán?

  -Jó reggelt, nem. Látja, már kinn dolgozom, éppen azt a nagy rönköt akarom előkészíteni faragáshoz, - mutatott egy méteres átmérőjű, közel három méter hosszú fára.

De lássuk maga mit hozott?

Ezt a rajzot hoztam,- nyitotta szét a dossziét Ármin- és ezt a fotót. Ezt kéne domborműként megfaragni, ha eltudja, vállalni. Az arcra különös figyelemmel. 

  -Nos, hadd nézzem meg közelebbről,- és föltette a szemüvegét- szép, nagyon szép arc!

Hozott anyagot neki? Vagy milyen fából gondolja megcsinálni?

Igen hoztam, sűrű szálú, mégis könnyen faragható anyag. De ha kívánja, bármilyen segédeszközt, vagy különleges vésőt hozok, bármire szüksége van, szóljon, ott van az elérhetőségem a dosszié belső oldalára írva.

  -Mikorra is mondta, hogy kéne? Mert munkám van bőven, hogy osszam be?

 Három hét múlva kellene, nagyon. Harmincadikán lenne az avatás és előtte két nappal elvinném, hogy fölszereljük a helyére. Meg tudja csinálni?

  -Igen, meg.

Levették a fát a terepjáró platóról.

Köszönöm szépen, viszontlátásra.

*

A nap nagyon lassan telt, telefonok, megbeszélések sokasága.  Meghívások szóban is az ünnepségre. Még jó, hogy ma nem zavarták semmilyen belső munka problémáival. A műhelyekben dolgozott mindenki, nem volt zökkenő. Szandra sem zavarta kérdéseivel. Már nagyon jól belejött a cég ügyeibe. Hét hónapja dolgozott nála és elég nehezen ment neki a belerázódás. Ahonnan jött ott teljesen más jellegű munkát végzett gyakorlatilag minimálbérért.

 Szandra, szüksége van-e még ma rám? Kell-e valamit aláírni, engedélyezni, eldönteni. Mert ha nincs, elmennék.

  -Nincs uram. Minden rendben van. Ma már semmi sürgős, nincs, amihez ön kellene, köszönöm szépen.

 Akkor viszontlátásra reggel.

  -Viszontlátásra uram.

Elindult a kórház felé, Annát meglátogatni, megkérdezni van e szüksége valamire, mit küldjön be Tádéval. Közben hívta a szobrász.

  -Halló, Wasady úr, ez a fa nagyon kemény, milyen jószág ez, a vésők úgy csorbulnak, hogy csak, na.

Pali bácsi, menjen, vegyen, amire szüksége van. Tudja, Pesten hol van az Ipszilon szerszám bolt?

  -Ha megadja, a címet megkeresem, kérdezni, tudok!

Menjen el oda, szedje össze, amire szüksége van, hivatkozzon rám én oda telefonálok nekik.

 *

Szervusz Anna. Hogy vagy, mi újság, mit mondanak az orvosok?

  -Szervusz Ármin, hát te? Megleptél, de köszönöm, hogy benéztél. Tádé nem tud jönni a gyerekektől, míg anyu meg nem jön.

Nyugodj meg, be fog jönni.  Kell valami, hozzon be bármit?

  -Igen. Zsebkendőt, csere hálóinget, evőeszközt, poharat.  Súlyos a baj, fölvisznek Pestre, ha lesz hely. Nagy műtét lesz és a központi kórházban csinálják meg. Itt nincsenek fölkészülve rá.

Fel a fejjel, gyógyuljál most az a dolgod, a többit megoldjuk. Mennem kell, de benézek a családodhoz.  Szervusz.

  -Szia, köszönöm, hogy benéztél.

*

Szervusztok csibészek, hogy vagytok? –köszönt be Tádé lakásába. Szia, Ármin bácsi ugrálták körül a gyerekek. Apa hol van, és miért van nyitva az ajtó? – kérdezte szigorúságot mutatva.

  Itt vagyok, csak a szomszédba szaladtam át, hogy tudnának e vigyázni a gyerekekre, míg elmegyek Annához.

Hát persze, hogy tudok. Nem kell ide szomszéd. Készülj, és csomagolj neki váltás fehérneműt, mosdó szivacsot, evőeszközöket, törölközőt, zsebkendőt egy csomaggal, azt üzeni. Benéztem hozzá. Én itt maradok velük, - mutatott a csipet csapatra-.  Anyu puszil benneteket, fordult a gyerekekhez.

Tádé gyorsan összeszedte, amit kért a felesége és már ment is.

Na, gyerekek mit játszunk? Vagy mit csináljunk?

  -Ármin bácsi én éhes vagyok, mondta a középső gyerek, Ferike.

Apa nem adott enni?

  -De, csak ő nem tud főzni és vajas kenyeret ettünk szalámival.

És mit ennétek?

  -Pizzát vágta rá a két fiú, Zoltán az idősebb és Ferike, Annuska meg csak szerényen, megszeppenve állt.

De pizzát nem szoktatok enni éjszakára, anya nem engedi.

  -Pedig mi szeretnénk, - mondta Zoltán.

Ha köztünk marad, elmegyünk eszünk egy pizzát. Gyorsan cipőt húzni, hozzátok az Annuskáét is.

Elment a gyerekekkel, vett két pizzát, egyet az apjuknak is és haza mentek. Mire Tádé haza jött a gyerekek jóllakottan, megfürödve várták az apjukat.  Az anyu küldte puszikat átadta és lefektette őket.

Ármin türelmesen várta, hogy végezzen a barátja és mindketten neki álltak a maradék ételt megenni, és jót beszélgettek. Mindkettőjüknek, igaz más- más szemszögből, de terápia volt egy kicsit ez az este.

A kocsiban, jött egy SMS Szerénától.  „Megérkeztem, elfáradtam holnap hívlak. Szia.”

Ekkor eszmélt rá, hogy ma a reggelizést kivéve, eszébe sem jutott a lány, úgy el volt, foglalva. De végre itthon…

2018. március 11.

Tiszakécske