Kiállításon VII. fejezet.

Kiállításon  VII. fejezet.

Írta: Kovács L István

Ármin lassú, kényelmes tempóban ment. Át akarta gondolni a napot és kiszellőztetni a fejét. Lehúzta az ablakot élvezte, ahogy a langyos menetszél, betódult rajta.

   Végre, jólesik tartozni valakihez, valakivel megosztani a kongó ürességet, ami lelkemben visszhangzik. Bár nem tudom valaha is csendesedni fog-e a fájdalom. Nagyon aranyos Szeréna, de nekem még túl gyors, rámenős. Igazán nem tudom mit is akar tőlem, vajon tényleg szeret, vagy egy pénzes zsák kell neki? Nagyon furcsa, hogy ennyi idő kihagyása után csak egyszerűen mindent ott folytatni, ahol abba maradt. De mit is folytassunk? Hiszen cserfes, mindenben kanál kislány volt és ugyan vibrált közöttünk a levegő, sok csínyt is elkövettünk együtt, de a testiség valahogy kimaradt. Én azt hiszem gyámoltalan voltam még akkor, Ő meg nem inspirált, de nem is tudom mire kellett volna, hiszen inkább olyanok voltunk, mintha testvérek lettünk volna. Érdekes, hogy ez eddig sosem jutott eszembe. Igaz, miután eltűnt nem is gondolkodtam ezeken a dolgokon, pedig sokáig nagyon fájt a hiánya. Milyen jó, hogy már ezt is bemerem vallani magamnak. Holnap fölhívom a dokit, kérek időpontot, muszáj beszélnem vele, nehogy át, vagy visszaessek a mélységeimbe.

Csak sikerült jó sokáig úton lenni, már hajnalodott mire haza ért, de egy kevés alvásra szüksége volt. Gyorsan lezuhanyozott, beállította az ébresztést a telefonon és elnyúlt az ágyon.

*

   Szeréna elrakta a vacsora maradékait letakarította az asztalt, elmosogatott, és egy kád meleg vízzel jutalmazta meg magát. Vitt magával egy pohár pezsgőt és Ő is átgondolta a történteket.

   -Nem tudom igazán, hogy mit is akarok, vagy akarjak, és azt hogyan érjem el. Bár meg volt a tervem, hogy a jó lét érdekében mindent elkövetek, de érzem, tudom, hogy az a terv nem fog menni. Várnom kell, muszáj türelmesnek lenni, hiszen azt sem tudom mi a titok, és mikor nyílik ki az ajtó, amin beléphetek, ha beléphetek egyáltalán. Igaza van, festeni fogok. A galériával is beszélnem kell, valamelyik nap fölhívom őket, van e kilátás kiállításra, vagy vett e valaki képet. A víz már nem elég meleg, megyek és lefekszem. Remélem, fölhív holnap!

Kilépett a kádból, maga köré tekerte a törölközőjét és átment a hálószobába.

*

Korán reggel lett, ébresztőt harsogott a telefon, gyorsan fölkelt borotválkozott, fogat mosott, frissítőnek beállt a hidegzuhany alá, összekapta magát és ment dolgozni.

Jó reggelt, Szandra! Történt valami említésre méltó? Szólt a csoportvezetőknek, hogy kilenckor értekezlet?

   Jó reggelt Uram! Néhány számlalevél jött, néhány telefon volt munkaügyben, a címeket fölírtam ott, van az asztalon, és jött egy nagy barna boríték, egy rendőr adta be. Nem lehet hivatalos, mert csak az ön neve van rajta kézzel írva.

Köszönöm szépen. Egyéb? Mindenki jól van, mindenkinél rendben van minden?

  -Igen, uram.

Megvolt az értekezlet, mindenki tudta a dolgát, kicsivel elmúlt tíz óra.

Elővette privát telefonját tárcsázott.

Halló, jó napot kívánok doktor úr Wasady Ármin vagyok, holnaputánra van időpontom önnél, mehetek? Áll az előzetesen megbeszélt időpont? Muszáj, lenne beszélnünk.

  -Természetesen áll, ezért előjegyzés, jöjjön csak nyugodtan és jó hírt hozzon.

Köszönöm doktor úr, viszontlátásra!

  -Viszontlátásra!

A nap többi részét a munkások között töltötte a műhelyekben. Az asztalosoknál megcsodálta a faragott díszítéseket az éppen aktuális munkán. A csoportvezetővel fölmérték az anyag és szerszám szükségletet. Némelyik fa annyira kemény, hogy jobban eszi a szerszámot, mint a vas.

A lakatosoknál pedig, mivel neki is ez volt az alapszakmája, nem csak gyönyörködni tudott a vas formázhatóságában, szépségében, de tanácsot is tudott adni, ha szükség volt rá. Olyan is előfordult, ha sok munka volt, vagy szerelések miatt kevesebb volt az ember akkor beállt hajlítani, vagy hegeszteni.

Szerették az emberei.

Mikor mindenki elment elővette a nagy barna borítékot és bele nézett. Mit akar a rendőrség tőle egy cím nélküli, nem hivatalos borítékkal? De csak néhány fotó volt benne egy pergoláról, amit a kapitány úr felesége fotózott valahol és olyat szeretne csináltatni. Már említette neki a kapitány úr, ha elkészülnek, a képek átküldi, hát ez az.

Ránézett az órájára és megállapította: éppen ideje haza menni, és Szerénát felhívni.

2018. március 1.

Tiszakécske.

Folyt. köv.