Kiállításon XII. fejezet.

Kiállításon  XII. fejezet.

Írta: Kovács L István

  Ármin reggel nyolckor fölvette a Kikinda családot, Benőke a kerekesszéket is hozni akarta, de Ármin megnyugtatta, hogy nincs rá szükség. Az iskola előtt már várta őket egy dolgozó egy modern kerekesszékkel és az igazgatónő. Bemutatkoztak egymásnak, és az igazgatónő elmondta nekik, hogy a kolléganő végig vezeti az egész iskolán őket és utána az irodájában találkoznak, addig Ő megbeszélést tart Wasady úrral.

  -Ármin, gyere, menjünk az irodába. Megkaptunk minden engedélyt most már akkreditált iskola lettünk, engedélyezték a név fölvételét is. Megcsináltatod a táblát, vagy rendeljem meg én egy címfestőnél?

  Nem, Aliz semmi esetre sem, a homlokzatra megcsináljuk mi vörösréz betűkkel a feliratot, a belső táblát pedig az asztalosok pirotechnikával égetik ki, ami az aulába kerül. A bélyegzőket rendeld meg a szokásos módon. Írd, össze hivatalból kit kell meghívni és küld el Szandrának, én is összeírom, és egyszerre megcsináltatom a meghívókat.

  -Rendben. Van még egy problémánk. Több gyerek szeretne rajzolni, festeni, mint a másik iskolájukban, de nincs rajztanár, aki vállalna heti két óra foglalkozást, nem írhatnék ki pályázatot, vagy álláshirdetést?

  Tudod mit, várj vele egy kicsit, lehet, hogy tudok valakit. Beszélek vele és felhívlak. Egy festőnő szabadúszó, nincs állása, csak fest, hátha lesz kedve hozzá.

Kopogtattak és nyílt is az ajtó.

  -No lám, csak végeztek a sétával a kedves vendégek is. És, hogy tetszett fiatalember az iskolánk? Látom kicsit meg vagy illetődve, itt nem kell félned, mond el mit láttál?

Nos? Ne legyél ilyen félénk. Kedves szülők, mi a benyomásuk.  Anyuka?

  Nekem nagyon tetszenek a négy ágyas szobák, a tornaterem, a számítógép osztály, a fizikoterápia lehetőség…

Bocsánat, az nem lehetőség, az mindennapi gyakorlat, a tornán felül az orvos által kiírt kezeléseket itt megkapják. De folytassa csak, esetleg apuka?

 Én? Szóhoz sem jutok, igazgatónő kérem. De mibe kerülne ez nekünk? Biztos drága iskola.

  -Majdnem semmibe mosolygott Ágota. Mint más iskolákban a menzadíj, nem többe.

Jó akkor menjünk mondta Ármin, otthon megbeszélik a hétvégén, gondolkodnak rajta és hétfőn Kikinda úr szól nekem, mit döntöttek.

Aliz, köszönjük szépen a lehetőséget, viszontlátásra, majd hívjuk egymást.

  -Viszontlátásra!

Nos Kikinda úr, asszonyom mi a véleményük?

  -Wasady úr, nem is tudom, hogy köszönjük meg magának, hogy az idejét és ismeretségét nem kímélve saját autóján...

  Drága asszonyom, nem kell hálálkodni, nekem szívügyem, hogy segítek a gyerekeknek, mindnek, de főleg a sérülteknek. Gondolják át és majd beszélünk még róla, ha akarják el is jövök magukhoz és a kérdéseiket megpróbálom megválaszolni.

  -Megjöttünk, köszönjük szépen uram, -mondta Kikinda.

Nincs mit.

Fél kettőt mutatott az óra mikor végzett, már nem ment be az irodába. Mire oda érne lejár a műszak és az emberek elmennek úgyis. Elővette a telefont az első csengésre fölvette a hívott fél.

Szervusz, Szeréna, most végeztünk, indulok hozzád, nem állok meg sehol, hamar ott leszek.

Persze hogy megállt, virág nélkül nem megyünk lányhoz.

Szervusz, már itt is vagyok, -és megölelte a nőt.

  -Szia, Te tékozló szerető?

Tékozló szerető? Az meg mit jelent, tudtommal nem vagyok a szeretőd. Még nem!

  -Igen mert eltékozlod azt az időt, amit együtt tölthetnénk. Sokat hagysz egyedül, ha nem festek, unatkozom, mindig sétálni sincs kedvem, főleg egyedül.

  Miért nem keresel magadnak elfoglaltságot, vagy barátnőt, a boltban, vagy a fodrásznál nem beszélgetsz senkivel?

  -Látszik, hogy férfi vagy és mennyire figyelsz. Mióta újra találkoztunk hányszor láttad még, hogy ezt a hajat fodrászhoz vittem volna?

  Pedig biztos szép valamit tudna belőle kihozni.

  -Na azt nem barátom, nem azért növesztem, különben is szereted a hosszú hajat nem?

  Nem szeretem, imádom.

  -Na látod. Ha itthon vagyok jó ez így feltűzve kissé ziláltan, ha meg valahová megyek, leengedem, kifésülöm hadd csillogjon rajta a Nap! Az sem baj, ha megbámulják az emberek! Remélem nem vagy féltékeny, bár, jólesne a hiúságomnak! – és itt egy nagyot kacagott Szeréna.

 E közben megterítettek és leültek ebédelni.

2018. március 5.

Tiszakécske

Folyt. köv.