Duna, amikor nem kék

„Duna, amikor nem kék”

Írta: Kovács L István

Még hajnali félhomály az úr,

az éj, csak nagyon lassan múl’,

a fák között nem fut játszi szellő,

az égen csak foszlány a felhő,

és a Duna csak ballag ott lent,

nem számol  időt, sem időtlent,

hömpölyög lassú méltósággal,

halkan beszél a parti kőhordákkal,

elmondja a hegyről, hogy  szaladt,

hogy sziklát tört, ha útjába akadt,

mire ideért már elfáradt nagyon,

ép csak sétál a homokpadon.

Én, csak nézem a hídról, áhítattal,

csodálom és tisztelem méltóságát,

de az embertől kérem számon tisztaságát,

mert ő nem felel, csak ballag,

mint öreg  bölcs, ki sokat tud, de hallgat,

hallgat, de még sem néma,

„…fecseg, locsog, mesél… néha.”

Fotó, cím és utolsó sor: Gabi Kavics

2018. március 9.

Tiszakécske