A fény katonája

 

A fény katonája

Írta: Királdi-Kovács István

 

A városra sűrű szürkület települ,

az ablakokban sápadt fény derül,

gyertya, mécses, kanóca lobban,

árnyék és fény imbolyog  az ablakokban.

 

Lassan kihal az utca sötét az est,

egy ember indul, fényt vinni megy,

tereli maga előtt az estet,

lopni akar a sötétből egy cseppet.

 

Kopottas köpenyében ballagott,

vállán izzó kanócú, hosszú bot,

kezében könnyű létra,

melyre föl kellett másznia néha.

 

Hol útszéli oszlop álldogált a sötétben,

vagy a falból díszes acélkar nyúlt ki éppen,

botjával felnyúlt, apró fény remegett,

elcsent a szürkeségből egy keveset.

 

Lehetett bár meleg nyári este,

köpenyét eső áztatta, vagy hó lepte,

a város őre volt, kötelességtudó,

a fény katonája, lámpagyújtogató.

 

2019. 11. 15.

Tiszakécske