Otthonom vagy

 

Otthonom vagy

Írta: Kovács L István

 

Sziget voltál nekem,

sziget a viharos tengeren,

hol árral szemben kellett úsznom,

erőm már vergődéshez is kevés volt,

fuldokoltam, levegőt alig, alig vettem,

Te lehajoltál, kinyújtottad kezed, partra húztad,

hullámok dobálta, összetört, ziháló, testem.

 

Sziget voltál, a béke szigete,

testi sebeim hamar begyógyultak, hegük sem maradt,

de lelkem még sokáig rongyosra tépve,

sötétben gubbasztva úszott könnyekkel kevert vérben,

Te mellém ültél a sötétben, ott voltál velem,

nem hagytál eltévedni, fogtad a kezem,

nem húztál, nem toltál együtt léptél velem úgy vezettél,

 

Sziget voltál, kikötőm lettél,

úszni tanítottál, felszínen maradni,

már téphet bármily vihar, dobálhatja testem,

nálad, benned biztos, stabil horgonyra leltem,

a lelkem is egyben van, bár néha még sajog,

nem magamért, mert, ahogy te értem, én érted vagyok,

sziget voltál, kikötőm lettél, de már otthonom vagy.

 

2020. 03. 14.

Tiszakécske.