Egy titkos nap XI.

 

Egy titkos nap XI.

Írta: Kovács L István

 

Ma reggel nyugodtan ébredt, nem kellett sehová sietnie, ráért úgy kilenc óra felé bemenni a Gyámhivatalba. Így belenézett a levelezésébe, volt néhány baráti üzenet, amiket írásaira reagáltak. Volt egy levél mit a lap, ahová ismeretterjesztő cikkeket írt, főszerkesztője küldött, kicsit megdorgálta a kései leadásért, de elfogadták, mert kihagyatta neki a helyet a tördelésnél. Valamint figyelmeztette a fegyelmezettebb munkavégzésre, és végül adott egy témát, hogy dolgozza föl, de most nagyon tartsa be a határidőt, mert fontos, hogy a cikk hitelességét egy szakmai lektorral ellenőriztessék. Annyit válaszolt: vettem, köszönöm meglesz.

Elindult a hivatalba, hogy megbeszéljék a továbbiakat Szilviával, útközben arra gondolt, hogy Johanna anyját felhívja, ha megvan a telefonszám náluk, hogy készítse össze a lánya minden holmiját, ruhákat, iskolai dolgait, mert délben érte megy.

Meg volt a szám beszélt is Zazival, aki bár kelletlenül, de megígérte, hogy összepakol mindent. Utána Szilvia behívta az irodába beszélgetni.

  -Nézd Kornélia, páran nem örültünk neki, hogy jönni akartál. Biztos van is, akinek vannak veled kapcsolatban fenntartásai. Nekem már nincsenek. Azért igyekezz nem fölforgatni magad körül a világot, öt évvel ez előtt sokan egyetértettünk veled, jól meg is sínylettük, ahol tudtak mindenütt bántottak bennünket. Ügyek vannak, jogszabályok, viszont ott fönn ahol a törvényeket hozzák, alakítják nincsenek barátaink. Ha ehhez tartod magad rendben lesz minden. Olyan ügyeket adok ki neked, amik ellenőrzések lesznek a jogszabályok betartásáról, a hozzánk tartozó nevelési intézmények működéséről fognak szólni. Nagyon kérlek, ha gondod van, akkor előbb hozzám gyere, ne az újságokhoz.

  -Nem mentegetőzöm, tudom, hogy akkor túlmentem mindenen, de voltam nálad is a megyei felügyeletnél is, beszéltem országgyűlési képviselővel is, minden hiába volt. Kiborított a tehetetlen düh, ezért írtam meg én a cikket, és nem újságíróhoz fordultam, hogy ne bánthassanak senkit, és hogy szakmai cikk legyen. Tudom, hogy nektek fájt, jobban mert én elmentem, ha nem mentem volna, akkor jobban kicsináltak volna, így nem tudtak, mert szabadúszó lettem. Igaz cikkeimnek nehéz volt kiadót találni, félt mindenki a hatalomtól. Azután lett könnyebb, miután más jellegű cikkeket kezdtem el írni. Annak viszont köze volt a tanulmányaimhoz. Ahogy tágítottam a tudásomat, kezdtek más témák is érdekelni, tudtam váltani.

  -Akkor mi szél hozott vissza, ha megkérdezhetem?

  -Véletlenül hallottam egy beszélgetést, gyermekelhelyezési perről, és csak kíváncsiságból mentem be a tárgyalásra, addig még soha nem voltam ilyenen. Utána végig ültem az összes tárgyalási napot, és felháborított, ahogy a szülei bántak, beszéltek erről a kislányról. Elhatároztam kiveszem a kezük közül, nekem kell ez a kislány. Ahogy tegnap bent voltam nála újra láttam, beszéltem vele egyre inkább érzem jól döntöttem.

  -Rendben van, akkor most kapsz pár aktát, nézd át őket otthon is dolgozhatsz, itt most úgysincs szabad hely. Ellenőrizd őket, írj róluk jelentést és hozd be.

  -Jó, akkor most beszéljünk egy kicsit Johanna büntetéséről. Az intézményben azt mondta az igazgató úr, hogy ők nem tudják gondozni, igazolást is kapsz róla, én mondtam, hogy ideküldje. A bíróval mikor tudunk beszélni, hogy hogyan tovább.

  -Hivatalból megkeresem, javaslatot teszek, hogy felépüléséig nálad, mint gyámnál helyezzék el, de ha letelik, az idő mindenképpen meg kell jelenni a szülőkkel együtt a bíróságon.

  -Köszönöm szépen a segítséget.

  -Jelentkezz, ha szükséges, tudod a számomat.

 

Most, hogy itt tisztázták a dolgokat, mehetett Bátai Zazihoz, hogy elhozza Johanna dolgait. Ott az ajtó elé kitéve várta két nagyobb bevásárlószatyor. Ez felhergelte megint, és határozottan bezörgetett. A nő mérgesen vágta ki az ajtót, mit akar megkapta, amit kért tűnjön el, üvöltött Kornélia arcába. 

Most nem hagyta magát, és azt mondta vagy megengedi, hogy megnézzem a szobáját, vagy rendőrökkel jövök vissza, mit gondol a bíróság miért hozott határozatot. A lányának szüksége van a ruháira és még inkább az iskolai dolgaira, kérem, azonnal adjon ki mindent. Beengedte a szobába, és még két szatyrot tele pakoltak. Mondja asszonyom ezeket miért tartotta volna vissza? A kisfiúkra nem jók, de különben is lányruhák, és ennyire gyűlöli a saját lányát, milyen anya ön? Semmi köze hozzá, felelte a nő. Kornélia pedig szégyellte magát az anya helyett, és mint vert kutya oldalgott el. Ő mást nem tehet, a hatóságot hiába is értesítette volna, bűncselekmény nem történt. De figyelni fog, mert érzése szerint a két kisfiú itt nem jó kezekben lesz.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 11.

Tiszakécske