2021. március 14., vasárnap

Kötődés (próza)

 

Kötődés

Írta: Kovács L István

 

Árva, szegény kis lány, szüleit nem ismeri, a kórház előtti inkubátorban találták. Ezért talán azt sem tudja mit jelent az a szó, hogy szülő. Az inkubátoros gyerekeket szinte azonnal lehet adoptálni, (azért szinte, mert a jelentkezők körülményeit vizsgálják a hatóságok), ennek ellenére ez a kis leányka senkinek sem kellett. Nyomozás indult az ügyben, nincsenek- e bűncselekményre utaló jelek, nem voltak.

Mivel semmilyen irat nem volt oda téve, nevet sem adott neki, aki megszülte, így ép Paula nap volt, ezért a Paula nevet és a fiatal csecsemős nővér, (aki felvitte a gyermeket az inkubátorból) kérésére az ő nevét is megkapta. Így Jámbor Paula Angéla névre anyakönyvezték. 

 

Angéla nem csak a csecsemőosztályon dolgozott, hanem másodállásként gondozónő is volt az elhagyott gyermekeket gondozó intézményben. Majd egy idő után választania kellett, és a kórházat elhagyva maradt az árva gyerekek egyik nevelője. Így teljesen figyelemmel tudta kísérni a kislány fejlődését, és ha külön időt tudott rá szakítani akár munka után is, ott maradt foglalkozni vele egy kicsit.

Paula, már négy éve lakott az intézményben. Lassan beszélt, nehezen formálta a szavakat, hiába foglalkozott külön is vele Angéla. Néhány gyerekhez jöttek látogatók, adoptáló szándékkal, főleg hétvégén és elvitték őket sétálni, ismerkedni. Időközönként egy-egy gyermeket nem is hoztak vissza, úgy mondták, hogy örökbe fogadták őket. Őt nem kereste soha senki, neki csak akkor volt jó hétvégéje mikor a többiek közül sokan elmentek, akkor a fiatal gondozónő, Angéla néni, csak vele foglalkozott. Olyankor szépen ketten leültek egy sarokban álló asztalhoz, és rajzoltak, már tudott Napot, csillagokat, fákat és pálcikaemberkéket rajzolni, ollót használni. Ha nem volt kedve rajzolni, mesét olvasott Angéla, vagy kimentek az udvarra sétálni. Szerette a kis árva ezeket a közös időtöltéseket, mert a rendes hétköznapokon, mikor sokan voltak nem lehetett olyan bensőséges pillanatokat átélni.

Angéla még egyedülállóként, a szüleivel élt egy nagy családi házban. Korán érkezett gyermek lévén, a szülei is fiataloknak számítottak.

Dolgozó emberek, akik anyagilag stabilan álltak. Esténként sokat mesélt a munkájáról, a gyerekekről a szüleinek.

Elmondta mennyire szereti ezt a munkát, volt néhány gyerek, akit jobban kedvelt. Paula állt hozzá a legközelebb, de róla nem sokat beszélt, igaz elmondta, hogy ki az a kislány és, hogy az ő nevét is megkapta.

Néha mikor ügyeletes volt és több időt tudott a kislányra szánni arról hallgatott. Nem merte senkinek elmondani, hogy kicsit jobban szereti ezt a kis lányt, bár a munkatársai észrevették. Biztatták is hogy vigye el ő, de sajnos a szabályzat nem engedi a kötődést.

Karácsony közeledett, hidegek voltak az esték, hó is csak mutatóban esett egy kevéske. Akkor este aránylag tisztán ragyogott az ég, szépen, élesen látszottak a csillagok, de nagyon hideg volt. Angéla volt az ügyeletes, már lefektette a kevés ott lévő gyereket, és olvasáshoz készült a nekik fenntartott pihenőben, mikor furcsa érzés kezdte nyomasztani. Elindult újra benézett a szobába, Paulán kívül mind a három gyerek a helyén volt.

Kétségbeesve kereste a kislányt, a fürdőszobából kijövet az üvegezett ajtón át vette észre, hogy a kislány kinn áll a hidegben, kezében egy nagy piros csillaggal nézi az eget. Óvatosan kiosont, hogy meg ne ijedjen a lányka. Ahogy a közelébe ért hallotta, amint Paula felajánlja a saját csillagát az égnek, ha kap egy anyukát, és ő legjobban azt szeretné, ha Angéla néni lenne az anyukája.

 

Angéla szeméből túlcsordultak a lélek gyöngyei, de most határozottan a kis lányhoz lépett, és ölébe emelve bevitte, miközben kicsit korholta a butaságáért:

- hiszen így megfázol kis butuskám, pizsamában mezítláb.

 

Tudta, hogy ilyet nem szabad, tiltja minden szabályzat, de most maga mellé vette, betakarta, megölelte és mesét mondott neki.

A lányka nem fázott, nem remegett, hamar elaludt, csak Angéla szíve kalapált másként, mint ahogy szokott.

 

Otthon elmesélte a szüleinek az esetet, és bevallotta, hogy nagyon szereti a kis Paulát. Tudja, hogy nem kötődhetnek egyikhez sem, hiszen így is nehéz megválni tőlük, ha örökbe fogadják őket, vagy koruknál fogva más intézménybe kerülnek. De erről most nem tehet, ezt nem ő irányítja.

 

Kérte a szüleit, hogy segítsenek neki, látogassák meg, hozzák el karácsonyra, hogy amikor nem dolgozik, akkor itthon is tudjon vele lenni. Akár ők is örökbefogadhatnak, hiszen nem olyan öregek még, hogy a koruk lehetne az akadály. Az apja kicsit ódzkodott tőle, mert mint mondta örülne egy kis unokának, de ez teljesen más lenne. Nekik kéne gondoskodniuk róla, iskoláztatni, orvosi ellátásról gondoskodni stb. Kérte lányát hadd gondolkodjanak rajta. Az anyukája nem találta rossz ötletnek, csak átgondolatlannak.

 

Mama, Papa, ezért kérem azt, hogy előbb csak látogassátok meg, hétvégén hozzátok ki, hogy ismerkedjetek egymással. Vegyétek, úgy mintha az unokátok lenne. Kérvényt fogok benyújtani, hogy örökbefogadhassam, nehéz lesz, nem is biztos, hogy sikerül, de nektek sikerülhetne. Én majd nevelem, mint ha a sajátom lenne, meg is fogok érte küzdeni, csak azt kérem, segítsetek, míg harcolok a hivatalokkal. Most úgy néz ki, hogy ő az egyetlen, akit senki nem visz el, miatta kéne nyitva lenni az ünnep alatt is, de ha elhozzuk, a karácsonyi ünnep alatt, arra a négy napra bezárhatunk, mindenki szabad lesz.

De mi ez a ragaszkodás éppen most, ott van már elég régóta, sosem mondtad, hogy mit szeretnél.

Mert kinőtte az intézményt, elfogják vinni, máshol helyezik el, lehet, hogy az ország másik végében, kitudja. Szeretném magam közelében tartani.

Arra azért van tipped miért nem érdeklődött senki iránta? Beteg talán?

Nem!

Nem egyforma színűek a szemei, az egyik szép kék, a másik világosbarna. Talán pont ezért még egy gyerek sem fogott meg ennyire.

Mi lesz, ha férjhez mész, már saját gyerekednek kéne lenni?

Jaj, apa, tudod mi a véleményem erről, és ha így ismer meg valaki, akkor vele együtt kell elfogadnia. Van, aki elválik és akár két gyerekkel is elkel, talál párt magának. Nem zavar a saját korom, még nem akarok férjhez menni. Nézzetek szét a saját, tágabb családi körben, egyedül ti vagytok együtt ilyen hosszú ideje, mind a kettőtök családjában már válások, sőt van, aki másodszor is elvált. Nem kell férj egyelőre, de erről a kis lányról szeretnék gondoskodni, felnevelni őt. Ha már az anyja eldobta. Jó, hogy nem a kukába tette.

Jó, megpróbáljuk, elhozzuk. Mikor lehet bemenni, meglátogatni?

 

Be kell jelentkezni, hogy szeretnétek, valakinek segíteni az ünnepek alatt magatokhoz vennétek egy kis lányt. Megmutatjuk kik az elvihetők, most csak ő van, tehát egyet mutatunk meg. Beszél veletek az intézményvezető, és két- három látogatás után ellehet vinni.

 

Ez jó, így pont belefér karácsonyig.

 

Karácsony után pedig elindítom a kérelmet az örökbefogadáshoz. Ha kell, az úristenhez is elmegyek.

 

Rendben megtesszük, aztán meglátjuk, mondták ki végül a szülei.

 

A Találkozások jól sikerültek, Paula ugyan kicsit húzódozott eleinte, de ez családokban is megesik, ha a gyerek először találkozik idegennel. A karácsony is nagyon jól sikerült.

 

Angéla beadta a kérelmeket és kicsit ugyan nehezen és lassan őröltek a hivatali malmok, végül mégis sikerült elérni, hogy teljes joggal gyakorolhassa az anyaságot.  Úgy mintha a saját gyereke lenne.

 

(A történet kitalált, bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve)

 

2021. 01. 20.

Tiszakécske.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése