Egy titkos nap XX.

 

Egy titkos nap XX.

Írta: Kovács L István

 

Reggel a bíróságon a szülők már nem, csak a képviselőik jelentek meg. Az államot az ügyész a gyámügyet Tulya Szilvia képviselte. Johanna és Kornélia, pedig mint érdekelt felek természetesen jelen voltak.

Megérkezett a Tisztelt bíróság is.

Mindenki helyet foglalt. A bíró megkérdezte, jelen van e minden fél, vagy a képviselőik. Mivel igenlő választ kapott, megkérdezte, hogy kíván-e, még valaki szólni mielőtt kihirdeti az ítéletet. Nem kívánt senki.

 

  -Akkor a törvények által biztosított jogomnál fogva a következő ítéletet hirdetem ki. Nevezett Erdőaljai Johanna 16 éves gimnáziumi tanulót, nagykorúságának eléréséig, Iván Kornélia nevelőszülőnél helyezem el. Mivel láthatást a szülők nem igényeltek, bár joguk lett volna, így erről a bíróság jelenleg nem döntött. Amennyiben mégis élnének vele, képviselőik útján a gyámhivatallal egyeztessenek.  E döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs. És nyomatékul koppant a bírói kalapács.

A bíró felállt és távozott.

 

Nagy volt Szilvia, Kornélia és Johanna öröme. Szilvia azonnal meghívta őket ünnepelni a közeli presszóba, egy sütemény, fagylalt és kávé, Johannának narancslé volt az ünnepléshez szükséges menü, mert Ő még mindig nem kávézott.

Utána, mivel hamar végeztek, Kornélia meghívta ebédre egy vendéglőbe, de Szilvia azt már nem fogadta el, dolga volt, de azt mondta későbbiekben élni fog a meghívással. Így Kornélia és Johanna kettesben ment a vendéglőbe. Könnyű ételekhez voltak szokva, de most nehezebbet akartak enni, így zúza pörköltet kértek, fejes salátával. Mivel jó nagy adagot kaptak, az egyiket megfelezték, a másiknak kért egy műanyag edényt Kornélia és haza vitték, jó lesz vacsorára. A délutánt elcsavarogták, kirakatokat néztek, ruházati boltokba mentek nézelődni, bár venni semmit nem akartak és nem is vettek, de jó volt együtt lenni, fesztelenül, bohémkodva. Nevetgéltek, ha valamit viccesnek találtak, egy drogériában nézelődve reklámként apró üvegekben illatmintát kaptak. Egy ékszerbolt kirakata előtt hosszan válogattak, hogy ha futná, melyiket is vennék meg, vagy kérnék maguknak az arra illetékes fehér lovon járó hercegtől. Egy szóval nagyon jól érezték magukat. Mikor úgy döntöttek, hogy elég volt, most már haza kéne menni, még vettek egy fagyit csak úgy tölcsérben és a kocsiig sétálva elnyalogatták.

 

Hazaérve, ma már nem akartak csinálni semmit, éhesek sem voltak így lefürödve, pizsamában a szobában beszélgettek. 

  -Kislányom, most már elhagyhatod ezt a buta nénizést, megengedem, hogy tegezzél, és megölelte megpuszilta a lány mindkét arcát.

  -Köszönöm szépen a bizalmat, ígérem, nem fogok visszaélni vele.

  -Mesélj még magadról kicsim, avass be a titkaidba. Ha épen nem tanulsz, nem rajzolsz, mit szeretsz csinálni? Eddig igaz még nem láttam jelét, de van olyan fiú, aki szívesen van veled, vagy körülötted?

  -Kirándulni mindig szerettem, nézni és meglátni a természeti szépségeket, a rejtett értékeket. Általában vittem magammal azt a nagy rajzmappát, benne lapokkal, a hátizsákomban ceruzákkal és fotó helyett lerajzoltam, ami megfogott, vagy érdemesnek tartottam egy vázlatra, amit később, pl. rossz idő estén otthon kitudok dolgozni. Fotózáshoz nem volt sem fényképezőgépem, sem telefonom. Szeretek moziba járni, de ritkán tudtam elmenni, mert egyedül ciki lett volna, társaság meg nem adódott, mert inkább neten néztek meg valamit. Fiú? Nem nincs senkim, az osztálytársak esetleg, de hát kinek is kellenék, én a kis vézna veréb, akit még a szülei is elhagynak.

  -Miért lennél te vézna veréb? Igaz nem teltek az idomaid, de véznának semmiképen nem tartalak.

  -A gonoszabb fiúk ragasztották rám, még az első nap mikor gimibe kerültünk.

 

 Ezt párperces mély csend követte. Kornélia időt adott neki, hogy összeszedje gondolatait, de nem sokáig várt, nehogy zokogás legyen belőle, pedig tudta, hogy még lesznek sírós éjszakák. Most viszont magához ölelte, és azt mondta neki:

  -Ne félj kicsim ezen változtatni fogunk hamarosan. Nekem is életre van már szükségem, és együtt legyőzünk sok akadályt.

 

Johanna jól oda fúrta a fejét Kornélia vállgödrébe, és megkérdezte:

  -Úgy szeretnék veled aludni. Szabad?

  -Hát persze, gyere, az én ágyam egy kicsit nagyobb, jobban elférünk.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 14.

Tiszakécske.