Egy titkos nap VIII.

 

Egy titkos nap VIII.

Írta: Kovács L István

 

Végre bemehetett a lányhoz. Kezet nyújtva bemutatkozott: szervusz, Iván Kornélia vagyok, a lány elfogadta a felé nyújtott kezet és alig hallhatóan mondta: csókolom, én Erdőaljai Johanna vagyok.

 

Bár látta már a bíróságon a lányt, de nem ilyennek emlékezett rá. Világosbarna hajjal keretezett keskeny arcból, kissé riadt barna szemek tekintettek rá. A takaró alól kirajzolódó sziluett egy vékonyka törékeny testre engedett következtetni. A bal lábán sín és rögzítő kötés volt, gipsz nélkül.

  -Hogy vagy Johanna, fáj valamid?-kérdezte a lányt.

  -Nem, nem fáj semmi egyelőre, csak nagyon rossz így feküdni, ha fordulni akarok, az a lábam nem akar velem jönni, nehéz. Igaz még nem is sokat mozoghatok, nehogy a seb szétnyíljon, azt mondta a doktor úr, hogy gipszet akkor kapok, mikor kiengednek, addig nem lehet, mert a sebet mindennap átkötik, fertőtlenítik.

  -Hoztam neked hálóinget, ezt ülve is letudod cserélni, és egy köntöst, hogy ha visznek vizsgálatra, akkor felveheted, meg ne fázz. Tisztálkodófelszerelést, villát, kanalat, gyümölcsöt, kérsz e még valamit?

  -Igen kérek, szeretném azokat a dolgokat megkapni, amiket tetszett nekem hozni az intézetbe, írnék és rajzolnék is, most sok időm lesz. Jó lenne tanulni is, de nem tudom, kitől kérhetném el a leckéket.

  -Azt én megoldom neked, és holnap elhozom a kért dolgokat, sőt mindent, ami az intézetben a tiéd volt.

  -Nem kell oda visszamenni?

  -Még nem tudom, de mire innen kiengednek, addigra megtudjuk. Johanna, szeretnék apukáddal beszélni, megtudod mondani hol, lakik? 

  -Megtudom persze, de muszáj? Ott nem szeretnek engem.

  -Tudom kicsim, de akkor is muszáj, de neked nem kell, ha nem akarod.

  -Én akarnám, de nem kellek nekik, sem apám feleségének, sem anyám férjének.

Itt eleredtek a könnyei és úgy mondta, hogy Ő szereti mind a kettőjüket, de eldobják. Nekik nincs szükségük rá.

  -Ne sírj kicsim, húzta magához Kornélia, nekem kellesz, én vigyázok rád.

  -De ki maga egyáltalán, és hogy talált rám? Miért vette ezeket a holmikat?

  -Ezt ne most beszéljük meg, nem ide való történet. Röviden annyit elmondok a gyámügy engem bízott meg, hogy kísérjem figyelemmel a sorsodat, a többit, ha kijöttél a kórházból megbeszéljük. Addig el kell fogadnod ezt a helyzetet.

  -Köszönöm szépen, a füzeteket, a ceruzákat, és hogy törődik velem. Nincs, mit köszönöd, annyit árulj még el, az iskolai dolgaid hol vannak, hogy eltudjam hozni.

  -Anyámnál is van és apámnál is, könyvek füzetek ruhák.

-  Jó összeszedek mindent. De most mennem kell. Holnap délután tudok jönni, milyen innivalót kérsz, vagy kérsz e valamit még. Itt a névjegyem rajta a telefonszámom, hívj, ha valami kell.

  -De nekem nincs mobil telefonom, ellopták.

  -Jó majd megnézem, mit tehetek. Szia, holnap jövök, és ezzel megsimogatta Johanna fejét és homlokon puszilta.

 

A kórházból az intézethez ment. Johanna dolgai már az igazgatói irodában várták, szép rendben, ellenőrizhetően, mellette az üres hátizsák.

Az igazgató úr megkérdezte, hogy van a kislány, és hogy vissza jön e majd ide.

Az, hogy hogy van elmondta Kornélia, de arra, hogy vissza megy e nem tudott válaszolni. Inkább visszakérdezett, tud-e az intézmény fogadni, egy olyan beteget, aki legalább két hónapig ágyhoz lesz kötve. Mozgatni, hozni-vinni, gondoskodni róla, kiszolgálni.

Hát bizony azt nem, erre nincsenek berendezkedve.- felelte az igazgató.

  -Erről kérnék szépen egy írást a bíróság részére, hogy igazolni tudjuk, hogy a kislány másfajta elhelyezést igényel.

  -Természetesen minden további nélkül, kinek küldjem el, a bíróságra, vagy a gyám hivatalba?

  -A gyámügyhöz, Tulya Szilviának. Köszönöm szépen!

 

Kornélia kilépett az intézmény kapuján, ami egyébként egy impozáns régi épület volt, eredetileg szanatórium üzemelt benne, hatalmas angolkerttel. Régi idők szívbetegei kaptak utókezelést és pihentek itt. A kert azóta elburjánzott, olyan sokáig állt üresen gondozatlanul, hogy a kertben olyan növények is nőttek melyek eredetileg nem voltak ott. Később ugyan gondozták, de már nem olyan gonddal, mint valaha. Tetszett Kornéliának.

 

Folyt köv.