Egy titkos nap VI.

 

Egy titkos nap VI.

Írta: Kovács L István

 

Betért a szupermarketbe vásárolni, hogy feltöltse hűtőjét, gyorsan elkészíthető, könnyű ételekhez vett alapanyagokat. Nem nagyon tudott koncentrálni ezért nem is sokat bajlódott a vásárlással. Otthon elpakolt és leült kedvenc helyére a nagy ablak elé.

Most elsősorban nem a tájat figyelte, hanem gondolataiba mélyedt.

Fel kellett dolgozni az információkat, amit kapott.

Sok mindennel találkozott mikor még utcai „harcos” volt, járt az éjszakában, osztott takarókat, ruhát, steril tűt, ételcsomagot. Látott anyát, aki itt-ott meghúzódott, de úgy ragaszkodott gyermekéhez, mint egy anyatigris, és tessék itt egy tinédzser, akinek a szülei jómódban élnek, boldogságban eltöltöttek egymással valamennyi időt, most meg ölik egymást és szerelmük gyümölcse ennyire terhes nekik.

Úgy érezte jó volt ez az öt év szünet, amit nem a rászorulók megsegítésével töltött, bár elfelejteni soha nem tudta őket. Az ott eltöltött húsz év harcai nagyon megviselték, de elszántsága nem kopott meg. Nem csak Johannát fogja megmenteni, ez csak az első lépés lesz…

 

Már két hét telt el mióta beadta a jelentkezését a gyámhivatalhoz, de még válasz nem érkezett, azt tervezte, hogy ebéd után elmegy és érdeklődik Szilviánál, hogy alakulnak a dolgok. Nem szólhatnak semmit, mert nem zaklatta őket, és nem igaz, hogy ennyi idő alatt semmi nem történik. Volt egy kis dolga azt minden képen rendeznie kellett már, várták a cikkét, aminek leadásával késében volt, de még tolerálható időn belül. Az volt a szerencséje, hogy korrektorra, szerkesztőre soha nem volt szükség nála, így a főszerkesztő elnézett neki egy kevés késést. Mikor végzett ebédelni készült ekkor csörrent meg a telefonja, Tulya Szilvia hívta. Furcsa érzése támadt, nem azt érezte, hogy a munka miatt hívta, hanem, hogy valami baj van.

Kornélia, azonnal menj be a kórházba a balesetire, Johanna ott van, megyek én is. Meg sem kérdezte mi történt, és Szilvia sem mondott többet csak letette a telefont. Csak a táskáját kapta föl és már szaladt is, úgy ahogy volt papucsban, szabadidő ruhában, ahogy otthon szokott dolgozni.

 Hamarabb beért, mint Szilvia, és egy nővértől érdeklődött, aki mondta neki üljön le, várjon, Johanna még a műtőben van, a lábát kell megoperálni. De többet ő sem tudott mondani, míg az orvos nem végez a műtéttel. Közben megérkezett Szilvia is, látta Kornélián, hogy nagyon ideges, tördeli a kezét, nem tudja, mitévő legyen hirtelenjében, illetve tudja, de még nincs intézkedési joga. Mit tudsz a dologról? –kérdezte a gyámügyi vezetőt-. Annyit, amennyit az intézetből telefonáló mondott, de azt sem tudom ki telefonált, hogy a lány lába alatt beszakadt valami, Ő elesett és a lába, ahogy megfeszült eltört közvetlenül a térde alatt. Neked mit mondtak? Semmit nem tud a nővér addig, míg műtik. Reméljük, nem kell csonkolni a lábát.  Körülbelül másfél órája várakoztak, eközben Szilvia telefonált Johanna szüleinek is, de anyja a kisebb gyerekekre hivatkozott, hogy nem tud bemenni, az apa dolgozik azt mondta, de délután, ha nem jön, közbe semmi bemegy. Végre kijött a műtétet végző orvos. Azonnal elé siettek, hogy mi történt, de itt is falba ütköztek, majdnem nem kaptak felvilágosítást, szerencse, hogy Szilviánál ott volt az igazolványa, és mint gyámügyes kapott tájékoztatót. Annál is, inkább mert pont az ő intézményi felügyeletükben történt a baj.

Jöjjenek az irodámba, foglaljanak helyet. Johanna jól van, stabil, de ma még nem tudnak vele beszélni, az altatás miatt legalább éjfélig kába lesz. A térde alatt tört el a síp, és a szárkapocs csont is. Sajnos lemezelni, csavarozni kellett mindkettőt, legalább egy évig benne lesznek a fémek a lábában. Ha nem lesz fertőzés, vagy egyéb komplikáció két hét múlva engedjük ki, viszont két hónapig nem terhelheti, nehogy elmozduljanak az illesztések. Doktor úr, a hölgy Iván Kornélia, Erdőaljai Johanna felügyelője, rendszeresen fogja látogatni, és neki kell szólni, ha bármire szüksége, van a kislánynak, vagy bármilyen probléma merül föl vele kapcsolatban. Rendben van, a nővér pultnál adja meg elérhetőségét, hogy rávezethessék a lány lapjára,- mondta az orvos.

 Elköszöntek az orvostól, és a nővérpultnál megadtak minden szükséges információt. Addigra a kórterembe hozták a lányt és ők benéztek hozzá, mélyen aludt, infúzió volt a karjába kötve. Kornélia kisimította arcából a haját, kicsit megfogta a kezét, és megígérte, hogy reggel mire fölébred ott lesz. 

Lent a parkolóban Szilvia kérte, hogy holnap valamikor menjen be, aláírni a papírokat és vegye át a megbízólevelét.

 

folyt. köv.

2020. 03. 10.

Tiszakécske