Egy titkos nap XV.

 

Egy titkos nap XV.

Írta: Kovács L István

  -Kérsz e valamit enni, vagy inni, Johannám.

  -Köszönöm szépen, nem kérek semmit.

  -Van e mobil telefonod?

  -Nincs, egyszer volt, de ellopták és azóta nem tudtam venni. Mióta anyuék között megromlott a viszony, rám nem igen tellett, csak azt kaptam meg, amit nagyon muszáj volt megvenni.

  -Akkor beszerzek neked egyet, hogy akár Eszterrel, akár valamelyik tanároddal tarthasd a kapcsolatot, lehet, hogy felelni is tudnál telefonon, vagy interneten keresztül, hogy ne keljen évet ismételned. Ennek utána is járok holnap. És arra is jó lesz, hogy ha kell valami, megcsörgetsz és jövök, az enyém úgyis mindig itt lóg a nyakamban, hogy ott ne hagyjam valahol.

Nem vagy fáradt, nem akarsz aludni?

  -Nem beszélgethetünk még.

  -Én ilyenkor szoktam inni egy teát, kérsz Te is?

  -Milyen tea?

  -Csipke-hibiszkusz egy nagyon pici mézzel.

  -Igen kérek.

  -Hozom mindjárt.

 

Pillanatok alatt visszatért két csésze teával, és folytatták a beszélgetést, közben kortyolták a teát.

  -Nem tetszett válaszolni, egyedül tetszik itt élni?

  -Igen egyedül, és már nagyon untam.

 - Nincs gyereke, férje?

  -Nincs, és ez nagyon hosszú történet. illetve inkább régi, mert elmondani csak pár szóval is ellehet.

  -Úgy érzem, rengeteg időnk van együtt, és ha beavat bármibe is, ígérem, soha senki nem tud meg tőlem semmit.

  -Ezt azért át kell gondolnom előbb, mert még soha senkivel nem osztottam meg legbelső érzéseimet, életem titkait. Elég késő is van, ahhoz, hogy belekezdjek, inkább arról beszéljünk, hogy a tisztálkodást, hogy oldjuk meg. Hozzak vizet lavórban, és szivacsot, vagy bevigyelek a fürdőszobába?

  -Azt meg hogyan? Nem érhet víz a kötéshez, és lábra sem állhatok, ha tudnék, akkor sem.

  -Tudod apukám nagy ezermester volt, és van egy nagy zuhanyfülke, benne rozsdamentes anyagból egy pad, amire ült ő is mikor már bizonytalannak érezte magát a csúszós kövön, leült és a kézi tusolóval, szivaccsal megtudott alaposan fürdeni.

  -De víz nem érheti a kötésemet.

  -Becsomagoljuk a lábadat műanyagfóliával, vagy reklámszatyorral, és beviszlek a fürdőszobába. Hajat is moshatsz, és ha akarod, nem vagy szégyenlős segítek is a hátadat megmosni. Elvégre lányok vagyunk. Nevettek mind a ketten.

 

A választ meg sem várta Kornélia hozott a konyhából fóliát, keresett vízmentes sebtapaszt és már csomagolta is azt a sérült lábat. Belépett a fürdőszobába a fém rácsra terített egy törölközőt, majd visszajött felemelte a lányt, aki olyan vékony csontú, könnyű volt, mint egy kismadár és már vitte is a fürdőszobába. Adott neki sampont, szappant, megmosta a hátát és magára hagyta. Visszament a szobába, megigazgatta az ágyneműt, és várta, hogy hívja a lány, addig megitta a tea utolsó cseppjeit is.

Johanna sokáig zuhanyozott, élvezte a meleg vizet. Érezte, ahogy kellemes borzongás járja át a testét, nem csak a víz csorgásától, hanem, ahogy a szappanhabbal vegyes samponhabtól bársonyos lágysággal siklik rajta a szivacs.

Mikor kiélvezte a helyzetet, szólt Kornéliának, aki azonnal vitt egy fürdőlepedőt neki ráterítette, segített a törölközésben, visszavitte a szobába tiszta fehérneműt adott neki, és betakarta, homlokára adott egy puszit és jó éjszakát kívánt. Majd ott hagyta a lányt had aludjon.

Kicsit megállt az ablaka előtt, csillogószemmel valahol a távolban járt.

Majd leült a gépe elé, megnyitotta a páncélszekrény ikont, jelszó hatására kinyílt a lakat is és elkezdte a billentyűket zaklatni, minek hatására áradtak a betűk a tiszta fehér alapra. Körülbelül egy órahosszáig dolgozott, majd visszazárta a lakatot, és a mappát a páncélszekrénybe tette. Lezuhanyozott és elment aludni.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 12.

Tiszakécske.