Kettesben apámmal

 

Kettesben apámmal

Írta: Kovács L István

 

Ágyad végén ülök, hideg a beton,

gyertyaláng imbolyog, nézem hallgatagon.

Mi, régen sem beszéltünk sokat,

nem tudom hogyan, de értettük a félszavakat.

Csak az időből jutott nagyon kevéske,

azt sem használtuk ki jól, egészen.

Azóta is töröm a fejem, én mit tehettem volna,

de már nem lehet visszahívni, ki felment a csillagokba.

Ma már félszavak sincsenek, nincs kivel beszélni,

egy vigyorgó szmájli, egy szívecske,

ennyi az üzenet, s mennek tovább sietve.

Nagyobb a szakadék, mint most közted és köztem,

de te érted néma szavamat nem hiába jöttem.

Bocsáss meg, nem panaszkodni jöttem,

csak kettesben akartam lenni veled,

hátha az emlékek rávezetnek, mit kéne tennem.

Ellobbant a gyertyaláng, sötét palástot vett az ég,

mennem kell, pedig szívesen maradnék.

Párnap múlva lesz a születésnapod,  

megemlékezem róla, ha álmod nem zavarom.

 

2019. 11. 02.

Tiszakécske