Egy titkos nap XII.

 

Egy titkos nap XII.

Írta: Kovács L István

 

Már bőven elmúlt három óra, Bátai Zazitól az útja a kórházba vezetett. Ott meglepetés várta, ahogy a kórterem felé közelített, egyre jobban hallotta a vidám, fesztelen beszélgetést. Már Eszter ott volt, beszámolót tartottak egymásnak az azóta eltelt időről, amióta nem találkoztak. Ennek örült. Ahogy belépett rájuk köszönt, a lányok kicsit megszeppenve hallgattak el egy pillanatra, de észbe kaptak és illedelmesen csókolomot köszöntek, amit Kornélia megmosolygott. Beszélgessetek nyugodtan tovább, de halkabban, ne zavarjátok a többi beteget, én megkeresem az orvost.

Ahogy kilépett a folyosóra, majd nem összeütközött az orvossal. Mind a ketten megszeppentek kicsit, mert az orvos pont Ő hozzá indult, a nővér szólt neki, hogy megjött Johanna gyámja.

  -Üdvözlöm Doktor úr! Nyújtott kezet Kornélia.

  - Csókolom a kezét asszonyom, kérem, jöjjön velem.

Nem javította ki az orvost, hogy nem asszony, de megijedt, és azonnal rá is kérdezett, hogy nincs tán komolyabb baj a kislánnyal?

  -Nem, nincs semmi baj, ellenkezőleg.

 E közben megérkeztek az orvosi szobába, ahol hellyel kínálta az orvos.

  -Nagyon szépen gyógyul a sebe, nincs jele fertőződésnek, a jövőhéten haza mehet, de hol is van a haza? Ugyanis további pihenésre van szükség, nem terhelheti a lábát, mert nagyon csúnya törése van, alig tudtuk a darabokat rögzíteni, ráadásul mind a két csont eltört, ami még kritikusabbá teszi a dolgot. Teljes összeforrásig nem állhat rá, a lemezek és csavarok egy évig benne lesznek, akkor megnézzük, hogy kiszedhetőek-e már. Fiatal szervezete van, gyorsan szoktak gyógyulni, de biztosat a röntgen fog mondani. A pihenés után pedig fizikoterápiát fogok neki kiírni, a gyógyfürdőben. Az ingyenes lesz a fürdő egészségügyi részlegén. Szóval, hol is lesz az a haza, mert úgy tudom intézetből hozták ide Johannát.

  -Röviden Doktor Úr nálam, az én lakásomban. Addig, amíg nem rendeződik a sorsa a családjában, addig nálam lesz, biztosítva neki minden, amire szüksége van, vagy lesz. Az az intézet ahonnan ide került nincs felkészülve az ő ellátására.

Mondta Kornélia.

  -Rendben van, köszönöm szépen asszonyom, így nem kell Őt itt elhelyeznünk a kórházban.

  -Doktor Úr, ha valami gond van, mindennap jövök, és beszélhetünk, amikor szükség van rá, vagy üzenjen a nővérrel. Köszönöm szépen a tájékoztatást.

  -Bocsásson meg asszonyom még egy kérdés, bár addig még van pár nap, de kérnek majd mentőt, vagy, hogy tudja elvinni Johannát?

  -Igen kérek mentőt, ők csak gyakorlottak a szállításban és kényelmesebb, mint a személyautó.

  -Köszönöm szépen, minden jót.

  -Viszontlátásra.

Ezzel visszament a lányokhoz, igaz már csak Johanna volt ott, Eszternek mennie kellet, de megígérte, hogy mindennap bejön és elhozza a leckéket. Johanna nagyon hálás volt, amiért Eszternek szólt a lecke ügyében, és hogy láthatta a barátnőjét.

Hosszan beszélgettek, Johanna köszönte a füzeteket, ceruzákat. Kornélia megkérdezte olvasna e valamit, milyen könyvet hozzon be, mi érdekli. De nem kért semmit, azt mondta a tankönyvekre van szüksége és a füzeteire, hogy ne maradjon el túlságosan, nem szeretne osztályt ismételni. Ha pedig pihenni akar, van még sok lap a rajztömbben és témái is vannak, ami papírra kívánkozik.

 

  Így telt el a kórházi idő, szépen lassan. Eszter behozta a füzeteit, hogy Johanna kimásolhassa az órai vázlatokat, és kiírta a könyvek oldalszámait, hogy tanulhasson. Kornélia pedig nappal dolgozott azokon az ügyeken, amit Szilviától kapott, késő délután meglátogatta Johannát, esténként anyagot gyűjtött, cikkeket írt.

A szombatra keresett egy takarítónőt, aki segített neki rendbe tenni azt a szobát ahová elakarta helyezni Johannát. Függönymosás, ablak, és kárpit tisztítás, fertőtlenítés. Jöhetett haza a kitudja miért és hogyan megszeretett, régóta várt leány. Igaz nem akarta túlságosan beleélni magát, hogy ő vigyázhat rá, „nevelheti” hiszen nem öt-hatéves gyerekről van szó, és a bíróság is dönthet másként, mint amilyen az Ő szándéka. De a remény ott pislákolt minden sejtjében, idegszálában.

 

folyt. köv.

 

2020. 03. 11.

Tiszakécske