Egy
titkos nap XIII.
Írta: Kovács L István
Ma teljesen új nap virradt föl. Állt a panoráma ablak előtt
nézte a derengést, ahogy a távolban egyre szélesebb sávot hódít el a fény a
sötétségből. Ahogy az apró ezüst foltokkal tarkított feketeség lassan
világoskékre változik. Nézte, de alig látott a könnyeitől. Ma boldogságot érzett
valahol belül, nagyon mélyen, ott ahol régóta gyász ült most mintha abból a
sötétségből gurulnának ki ezek a gyöngyöcskék, melyek a fénnyel érintkezve,
szivárványosan ragyognak, amiknek egy része az arcán folyik le, egy része pedig
a kávéját szaporítja.
Mára úgy tette magát szabaddá, hogy a telefonja is ki lesz
kapcsolva, nyolc óra után, mintha meg is szűnne létezni. Ma elmegy, nyolc órára
összeszedi Johanna összes holmiját a kórházban, és együtt várják meg a mentőt,
ami hazahozza a kislányt. Az orvos búcsúzóul a zárójelentéssel adott egy
receptet, amit ki kell váltani, és az időt betartva huszonnégy óránként beadni
a vér rögösödése, magyarul trombózis ellen. Ha ön nem meri beadni, akkor, kérje
meg a háziorvos asszisztensét, hogy járjon ki és adja be, ma már megkapta,
holnaptól viszont úgy kezdjék el, hogy mindig azonos időre essen. Még oda szólt
Johannának is, hogy vigyázzon magára, tartson be mindent és akkor hamar rendbe
jön.
Alig ment ki az orvos, már be is hallatszott, hogy a
nővérpultnál Johanna nevét mondják. Itt a mentő, én indulok is előre, otthon
várlak kicsim. Ezzel felkapta a válltáskát és a bőröndöt, amibe a Johanna
dolgai voltak és már ment is. A mentősök pedig egy guruló alkalmatosságot
hoztak, amin félig fekve, félig ülve lehetett helyet foglalni, és már tették is
át.
Otthon már a ház előtt várta őket Kornélia, és a mentősök
előtt haladva mutatta az utat merre kell menniük. Johannát tiszta, jó illatú
szoba várta és egy kényelmes széles, de nem francia ágy, patyolatfehér
ágyneművel. Volt egy a kórházihoz hasonló, az ágyhoz befordítható asztallappal
rendelkező szekrény is, amit örökölt az édesapja után. Néhányszor jó volt neki
is, mikor nem volt kedve kikelni az ágyból, de dolgoznia is kellett, csak oda
tolta és már kényelmesen tudott a laptopon munkálkodni. Most különösen áldotta
az eszét, amiért nem szabadult meg tőle. Nem, csak azért mert praktikus volt,
hanem mert egyedi gyártmány szép kivitelben, a szoba dísze is egyben.
Johanna most nagy hasznát veszi, mert étkezni, tanulni,
rajzolni is tud, rajta és ha olvasáskor kényelmetlen tartani a könyvet,
megfelelő szögbe lehet fordítani a lapját.
A kislány most pihent, Kornélia megkérdezte mit szeretne enni,
mert ebédet fog készíteni. A kislány azt mondta, neki mindegy nem válogatós, de
mivel mozgásképtelen, valami olyat, ami nem üli meg a gyomrát. Kicsim,- szólt a
nő- én is csak könnyű ételeket eszem, valamilyen baromfit vagy halat salátával,
esetleg mártással. A hal jó lesz,
krumplisalátával?- kérdezte. Igen jó lesz, addig szundikálok egy kicsit.
Kornélia megigazította a takaróját, megsimította a homlokát és
kiment a konyhába, bezárta maga után az ajtót, ne hallatszon be a matatása, és
a sülőolaj szaga se menjen be.
Johanna egyedül maradt, nem szundított el azonnal, jól
körbenézett hol is van. Egy meglehetősen nagy a szoba, az egyik hosszú falon
van a bejárati ajtó, vele szemben és tőle jobbra is két háromszárnyú ablak. Az
ajtótól jobbra a sarkon is elfordulva az ablakig szekrénysor a felső kétharmada
tele könyvekkel, az alsó rész ajtókkal eltakarva. Az ablak alatt íróasztal,
egyik sarkán lámpa a másikon egy kb, húszcenti átmérőjű földgömb. Az asztaltól
balra egészen a másik ablakig cserepes virágok sokfélesége. A következő
sarokban egy alacsony szekrény tetején TV, benne rádió, videó, cd lejátszóval.
Az ajtótól balra van az ágya, a végétől bő harminccentire egy ajtó mely a
fürdőszobába nyílik. Az ágy és a szoba bejárata közötti falnál van a fentebb
említett kis, forgatható tetejű többfunkciós asztalka. A szoba közepén egy
ovális dohányzó asztal két fotellal. A szobát drapp padlószőnyeg borítja, mely
jól harmonizál a többi berendezéssel. Az ágy fölött van egy egykarú falilámpa,
és a mennyezetről egy kovácsoltvas csillár lóg, ez, is mint minden bútor
örökség a papától. Mire befejezte a
szemlélődést el is nehezültek Johanna pillái.
folyt. köv.
2020. 03.
12.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése