Egy titkos nap XVI.

 

Egy titkos nap XVI.

Írta: Kovács L István

 

Sokára aludt el, pörögtek fejében a gondolatok, rendeznie kellett saját sorait.  Úgy döntött, hogy még kevés idő telt el ahhoz, hogy kitárulkozzon, nem azért mert a bizalom nincs meg, hanem mert nem tudni mi lesz a döntés a bíróságon. Igaz, ha a bíró nem is adja oda neki a felügyeleti jogot, akár barátnők is maradhatnának, bár annak is alapja a bizalom, de hiába telt el azóta az eset óta két évtized, még mindig ott lóg a dolog benne és nem tudja elengedni.

Reggel a szokásos korai órán kelt, benézett Johannához, hogy alszik-e, és igen még aludt. Föltette a kávét belépett a zuhany alá, letusolt megmosta a fogát, és kilépve a fürdőszobából, már a kellemes kávé illat terjengett a levegőben. Töltött magának és megállt gyönyörködni a napfelkeltében. Éppen elfogyott a kávéja mikor hallotta, hogy hívja Johanna, mert vizes ügye támadt, hogy tudják megoldani?

  -Úgy szívem, hogy kiviszlek, de még ma beszélek az orvossal, hogy mit szólna a mankózáshoz, persze úgy, hogy nem teheted le a lábadat.

  -Szoktál kávézni reggelente?

  -Még nem ittam sosem. Azt, sem tudom milyen az íze.

  -Jó akkor, ha kipróbálnád, szólj, de először csak keveset, nehogy bajod legyen, nehogy kiugorjon a szíved, vagy ne tudj aludni. Mit kérsz reggelire?

  -Amit kapok azt eszem, nem szokták megkérdezni mit szeretnék.

  -Jó, én megfogom kérdezni, legfeljebb ha nincs itthon, majd hozunk ebédre, vagy holnap reggelire.

  -Kornélia néni mit szokott reggelizni?

  -Változó, ma éppen pirítóst eszem szamócalekvárral, és csipke-hibiszkusz teával.

  -Az nekem is nagyon jó lesz, igaz szamócalekvárt még nem ettem, csak barackot és olyan teát is még csak itt ittam az este, eddig csak olyan ice gyümölcsteát, ittam. Nem drága és víz helyett is jó.

  -Láttál már szögletes formakenyeret?

  -Láttam a boltban.

  -Nos, én olyat szoktam két szeletet megpirítani, és legtöbbször lekvárral, néha vajjal kenem meg, és teát, vagy tejet iszok hozzá.

  -Az jó lesz nekem is és elég is lesz, sosem ettem sokat, meg most lesem fogom járni.

 

Megreggeliztek, Kornélia elpakolt, oda tette a TV távirányítóját a kis asztalra, és azt mondta, most elmegy, ügyeket intézni, pihenj, nézd a tévét, vagy tanulj, ha kedved van. Nem tudom mikor, de délelőtt visszajövök.

Először az iskolába ment be, beszélt az igazgatóval és az osztályfőnökkel, hogy Johanna tanul, Eszter hozza neki a leckéket, és ha mód van rá, szeretne az interneten keresztül időnként felelni, hogy ne kelljen évet ismételni neki. Ha megoldható Eszterrel elküldi az elérhetőségeket. Telefonszámot, E-mail címet, Készít egy skyp fiókot is, hogy azon keresztül feleltethesse bármelyik tanára.

Utána társkártyára vett egy telefont is, hogy tartani tudja a kapcsolatot, akivel szeretné. És egy ismerősénél, akinek számítógépes üzlete volt, tudott venni olcsón használt, de tiszta laptopot is. Aztán Szilviánál jelentkezett, beszámolt neki a dolgaik állásáról, ellenőrzéseiről leadta a jelentést. És érdeklődött, hogy a bíróságon mi a helyzet. Szilvia elmondta, hogy környezettanulmányra mást is kiküldött a lány szüleihez, csak azért nehogy azt mondják, hogy Ő, mint érdekelt fél, rossz színben tünteti föl a családot. De az anya nem kidobta, be sem engedte, az ajtó előtt üvöltözött vele. Az apa beengedte volna, de ott meg a felesége hivatkozott az alkalmatlan időre, mert rosszul volt.

A bíróságon én fogom képviselni a lány érdekeit, mondta Szilvia. Te ott leszel a sorok között, és téged jelöllek meg, mint nevelőszülőt. És erről többet nem beszélgetünk a tárgyalásig. Érintett fél vagy, remélem, nem gördít akadályt a bíróság elétek. Itt vannak a következő ügyek, dolgozhatsz tovább, arra számíts, hogy ha rendben lesz a lány, menni fogsz a mélyvízbe. Remélem, tudsz még úszni.

  -Azt nem olyan könnyű elfelejteni, csak kicsit újra kell edzeni az izmokat.

  -Akkor kezd el az edzést.

Innen a kórházba ment beszélni az orvossal, Ő ép műtétből jött, még az a ruha volt rajta, Kornéliát meglátva megijedt, hogy valami baj van, behívta a szobába és leültette.

  -Nincs tán valami baj, asszonyom?

  -Nincs Doktor Úr, csak kérdezném, hogy mit szólna, ha mankót használna Kornélia, hogy legalább a wc-re egyedül tudjon menni.

  - Szó sem lehet róla egyelőre, megmondtam miért, ha lehetne, akkor írtam volna ki neki mankót. Bő két hete csavaroztuk össze, még nem kötődtek meg annyira a szövetek, hogy terhelje, véletlenül megbillen, leteszi a lábát, elmozdulnak a csontok, vagy örökre sánta lesz, vagy műthetem újra. Itt is kacsát, ágytálat használt, tessenek kibírni. Nem olyan sok az az idő.

  -Köszönöm szépen és elnézést kérek.- mondta Kornélia és távozott.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 12.

Tiszakécske