Dér

 

Dér

Írta: Kovács L István

 

Éjjel érkezett csendben, ahogy kell,

míg a világ mélyen aludta álmát,

betakarta egy fehér, hideglepel,

ránk lehelve a sűrűn szitáló párát.

 

A ködből kicsapódó jégcseppek,

gyöngyfüzérek pókháló szálon,

mező füvén szemfödéllé lettek,

csipkedísszé mélyen alvó ágon.

 

Rojttá vált árva levél szélén,

sikamlós szőnyeg az utakon,

csendtakaró az erdők mélyén,

s mint jégvirág nyílik az ablakon.

 

Mégis milyen sokan látják szépnek,

pózol mindenhol, mint egy sztár,

kattognak a fotót készítő gépek,

hiába a kerítés, neki nincs határ.

 

2020. 01. 14.

Tiszakécske