Egy titkos nap XXII.

 

Egy titkos nap XXII.

Írta: Kovács L István

 

Reggel Kornélia a szokásos időben ébredt, kicsit mintha megkönnyebbült volna a lelke, hogy végre beszélt róla. Mocorgására Johanna is felébredt. Jó reggelt, köszöntötték egymást. Ültek az ágy szélén, Kornélia átfogta, Johanna vállát magához ölelte, és így szólt:

  -Kicsim erről a dologról még soha senkivel nem beszéltem, ezt kérlek, ne add tovább soha senkinek.

  -Ezt kérni sem kell, és köszönöm a bizalmat.

 

Így éltek, szépen szeretetben, megértésben, talán szorosabb kötelékben, mintha anya és lánya lennének. Johannának kerestek egy grafikust és egy festőt ahova hetente egyszer járt gyakorolni, ceruza és ecset használati technikákat tanulni. A gimnázium harmadik évét szépen befejezte. De milyen kegyetlen az élet, vagy inkább az emberek.

Egy alkalommal mikor hazafelé tartott a lány kezében a nagy rajzmappa tele a frissen rajzolt képeivel, miket a város határában rajzolt, hátán a zsákja, másik kezében telefon, valakivel beszélt, mikor szembe jött két zilált öltözékű zord kinézetű srác. Megismerte őket, ezek voltak, akik annak idején a boltban loptak és őt ott hagyták bűnbaknak. Ki akarta kerülni a fiúkat, de elkésett. Elállták az útját és az egyik már nyúlt is a telefonjáért, és rá szólt: ezt meg add ide azonnal. Johanna nemet mondott és zsebre akarta tenni a készüléket, de ekkor hatalmas ütést kapott ököllel az arcába. Ő elesett, a telefon kirepült a kezéből, Az egyik srác a hátizsákját kezdte lecibálni a másik a telefonért ment, de nem sikerült fölkapnia, mert egy láb rálépett a kezére. Egy férfi, kapta el egy ötvenes úr dörrent rá, mit csináltok itt huligánok Ez a fiú nem tudott menekülni, de a másik elengedte a zsákot és bicskát rántott, a férfi hárította a támadást, mire a kölyök elszaladt.

Johanna feküdt a földön erősen jajgatott az arcát fogta, a feje pedig vérzett, ahol a járdának koppant. A férfi anélkül, hogy leszállt volna a tettes kezéről mentőt, rendőrt hívott, egy járőr autó pillanatok alatt ott termet. A rendőr tisztelgett jelentkezett a felettesénél és a fiatalembert megbilincselte. Fölvette a tényállást telefonjával készített néhány fotót a helyszínről. Közben odaért a mentő is, és megkezdte Johanna ellátását, de be kellett vinni a kórházba, össze kell varrni a fején a sebet és megröntgenezni nem tört-e be a koponyacsont, és az arc csontja. A rendőr, mint kiderült az őrsön nyomozó, fölvette a telefont belenézett, és az anya beírásnál hívást kezdeményezett. Kornélia beleszólt tessék szívem. 

  -Elnézést asszonyom, én nem a lánya vagyok, sajnos a lánya kórházban van, támadás érte, bevitettem a kórházba ott keresheti. A telefonját átveheti a rendőrségen, nálam van, keresse Adorján századost.

  -Jaj, azonnal indulok. Köszönöm.

Kornélia szinte eszét vesztve rohant a kórházba, hogy tájékozódjon.

Johanna most is a balesetin volt, épen ott ahol a lábát tették rendbe. Az orvos megnyugtatta, hogy nincs súlyos sérülése a kislánynak. A fején a bőr szakadt fel azt már összevarrta. Kis agyrázkódása lett, de a kérdésekre tud válaszolni, pár napig kicsit fájni fog a feje és szédülhet is, de szerinte semmi komoly. Az arcán csúnya zúzódás van, nagy ütés érte, de a járomcsont nem tört el. Nyugodtan hazaviheti, legalább négy napig szigorú ágynyugalom legyen.  Kornélia nagyon megköszönte, összeszedte a lány holmiját és lementek a kocsihoz. Johanna lefeküdt a hátsó ülésen, cuccait Kornélia a csomagtartóba tette és indultak a rendőrségre. Az ügyeletesnek mondta kit keres, aki útbaigazította azzal, hogy már várják.

A százados elmondta mi történt, mit látott. Kornélia döbbenten hallgatta, nem értette, hogy a több járókelő miatt hogy mernek támadni.

  -Asszonyom ezek a fiatalok nem félnek semmitől. Ha én nem járok, ép arra a lánya lehet, hogy még mindig ott feküdne és se telefonja sem hátizsákja nem lenne. Az utca embere fél ezektől a huligánoktól, hogy ne használjak csúnyább szót. A földön fekvőt meg inkább kikerülik, minthogy megkérdeznék, kér e segítséget. Hogy van a lánya?

  -Köszönöm szépen rendben van ellátták a sebeit, kinn van a kocsiban, viszem haza. Honnan tudja, hogy a lányom?

  -Miután elfogtam a fiatalembert belenéztem a telefonba, hogy kit tudok értesíteni, az anya szónál kezdeményeztem a hívást. –Kornéliának itt a baj ellenére melegség járta át a szívét, nem tudta, hogy így szerepel a telefonban-. Asszonyom akarnak feljelentést tenni? Igaz én tettenérés miatt hivatalból eljárok, de kell az önök feljelentése is, különben könnyen megúszhatják. Látleletet is kérni kell a kezelő orvostól.

  -Igen megtesszük a feljelentést és felhívom az orvost, hogy készítse el a látleletet.

 -Akkor holnap várom önöket itt nálam délelőtt tíz órára.

  -De csak én tudok jönni, mert Johannának ágynyugalom kell, kisebb agyrázkódás miatt.

  -Jó akkor önt várom.

 

Ezzel elköszöntek egymástól.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 15.

Tiszakécske.