EGY PRÉSELT
VIRÁG
Írta: Kovács L István
Vili
csak nyolcéves volt, amikor elköltöztek a faluból, ahol született.
Fájó szívvel gondolt arra, hogy el kell hagynia a tarka mezőt, ahol olyan sokat
futkározott a pillangók után, csodálta a szebbnél szebb mezei virágokat, de még
nagyobb szomorúság ült a szívében Fanni elvesztése miatt, akivel minden
szabadidejét együtt töltötte, s akivel legféltettebb titkait is megoszthatta.
A
kislány indulás előtt odalépett hozzá, és átadott neki egy szép máriatövist. Ez
volt az ő kettejük kedvenc virága. Hogy ne szúrja a fiú kezét, egy mintás
zsebkendőbe csavarta. Vili átvette a búcsúajándékot, és némán nézte a kislányt,
aki egy darabig állta a tekintetét, majd - mielőtt kibuggyant volna a könnye -,
hirtelen az anyukája után futott. A családot egy nagy teherautó vitte egy
messzi városba, ahol Vili édesapja új munkát kapott.
Hosszú
évekig nem találkoztak, iskolába jártak, tanultak. Vili egyetemet végzett,
Fanni főiskolára járt.
Az
élet kiszámíthatatlan. Sok-sok év után a munkájuk révén ugyanahhoz a
vállalathoz kerültek, egy hatalmas, modern irodaházba. Fanni a számvitelen
dolgozott, mint könyvelő, Vili az igazgatási osztályon kapott állást menedzseri
diplomájával.
Amikor
először futottak össze az épület egyik emeletén, a lány nem ismerte föl Vilit,
de a fiú szinte azonnal tudta, hogy az ő kedves barátnője az a gyönyörű, csinos
fiatal lány.
Dolgoztak,
néha beszélgettek, amikor a munkájuk megengedte. A lány azonban kissé
tartózkodó volt. Nagyon kevés embert engedett magához közel. Még mindig várta
azt a fiút, akire kislánykora óta szeretettel gondolt, és a távolság sem
akadályozta meg abban a hitében, hogy egyszer újra összehozza őket a sors.
Akárhányszor
találkoztak, Vilinek majd kiugrott a szíve, és bizony nehezére esett, hogy ne
fedje fel titkát a lány előtt. Egy különleges alkalomra várt. Tudta, hogy
hamarosan nőnapi összejövetel lesz a vállalatnál, s az azt követő napon ünnepli
Fanni a névnapját is.
Úgy
fogja intézni - gondolta - hogy amikor a férfiak köszöntik a hölgyeket, ő Fanninak
adhassa a virágot, de nem csak azt...
Eljött
a nap, március nyolcadika. Nagyon izgatott volt, amikor az ünnepi beszéd után
megkapták a jelet a virágok átadására. Egy szál vörös rózsát nyújtott át a
lánynak, majd a zsebébe nyúlt, elővett egy vászondarabot, miközben Fanni elé
térdelt. Az összehajtogatott kendőt a lány felé nyújtva megkérte a kezét.
Minden szem rájuk irányult, s a kollégák kíváncsian várták a folytatást. Fanni
kibontotta a kendőt, amelyben az a lepréselt máriatövis volt, amit egykor ő adott
Vilinek emlékül. Boldogan és meghatódva mondott igent, hiszen őt várta
titokban, rá gondolt minden szabad percében.
Óriási
ováció és tapsvihar közepette történt meg a várva várt ölelés, majd hamarosan
megtartották az esküvőt is.
A
vőlegény gomblyukában, rendhagyó módon egy szál máriatövis díszelgett.
2020. 03. 06.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése