Reváns

 

Reváns

Írta: Kovács L István

 

Én nem akartalak szeretni.

De te jöttél.

Jöttél csendben, szerényen,

ahogy nyílóvirág tavaszi fényben,

úgy simultál sejtjeimbe,

mint szellő a lenge ingbe.

Nem kérdeztél, nem mondtál semmit,

csak ide simultál puha melegeddel,

szemeddel kérted: soha ne engedj el.

 

Én nem akartalak szeretni.

Nem akartam, hogy fájjon

a hiány, a távol, a máshol,

a találkozás, az együtt, és a búcsú,

de már késő, nem mos ki eső,

nem tép ki vihar, hiába ver az ördög,

itt vagy bennem nincs én, és nincs te,

csak mi vagyunk most, és mindörökre.

Téged kerestelek, téged akarlak szeretni.

 

2020. 01. 05.

Tiszakécske