Egy titkos nap V.

 

Egy titkos nap V.

Írta: Kovács L István

 

Mivel elég sok idő volt még fél háromig így haza ment és nekiállt kitölteni a papírokat, lefénymásolta a bizonyítványait, diplomáit, és készített egy könnyű ebédet. Most halat akart enni, kivett egy szép szelet halfilét a hűtőből, megsütötte, és volt még kis cézársaláta is hozzá.  Ebéd után elindult a gyámhivatalhoz, bevitte a papírokat, tisztázta a vezetővel, hogy nem akar visszatérni a rendszerbe, mint ottani dolgozó, de ha másképp nem megy, akkor belép, ha pedig megkapja a nevelőszülői státuszt, békén is hagyja őket.

Beszéljünk nyíltan, mondta neki az intézményvezető, van e valami különleges oka, hogy ragaszkodsz a lányhoz, miért nem jó más gyerek. És ha így gondolkodsz miért nem mész egy olyan rehabilitációs intézetbe dolgozni, ott anyáskodhatnál fölöttük. A végzettséged pont olyan munkáért kiált.

Nézd Szilvia, az a lány, ha nem kap megfelelő segítséget rövid időn belül kárt tesz magában, és jó, ha csak magában. Törődés, odafigyelés hiányzik neki, azt pedig otthon nem kapja meg. Szeretném is kérni, hogy segíts egy környezettanulmányt csinálni a szülőknél. Én is szeretnék ott lenni, de megbízólevél nélkül egyedül nem mehetek oda, sőt sehova sem, mert nem adnak felvilágosítást.

Ekkor javasolta neki Szilvia, hogy lehetnél gyám, aki figyel a gyerekre és bárhol, bármikor érdeklődhetnek utána.

Igen, mondta Kornélia, de a gyámsághoz az kell, hogy a szülők felügyeletét megvonja a bíróság, de ha mint nevelőszülőhöz helyezik ki, akkor láthatást kaphatnak a szülők, lehet kontaktus közöttük. Nem akarom csípőből elvetni az ötletet, meglátjuk, de egyelőre ezt a lányt hadd menthessem meg ezektől a szülőktől, úgy, hogy ne szakadjon el minden szál, ami még esetleg van.

Rendben van, felelte Szilvia, amire lehetőségem van, megteszem, értesítelek, add meg az elérhetőségedet. Ott van a jelentkezési lapomon.

Kornélia ebből a kérésből és hangsúlyból érezte, hogy itt a vége a beszélgetésnek, felállt és elköszönt.

 

Kicsit hamarabb ért az iskola előtti parkba, az autót a túloldalon állította le, hogy ne legyen feltűnő. A lány többed magával jött ki az épületből, de gyorsan elköszönt, hogy dolga van, másfelé kell mennie és elindult Kornélia felé. Ahogy közelebb ért a lány oda szólt neki, hogy menjenek át a túloldalra ott áll a kocsija. A lány meg sem állt folytatta az útját keresztül a parkon, Kornélia utána. Gyorsan beültek az autóba.

Szervusz, üdvözöllek mondta a nő, köszönöm, hogy beszélhetek veled. Engem Kornéliának hívnak, téged hogy szólíthatlak? Eszter vagyok, szomszédok vagyunk Johanna anyjáékkal. És ti hol laktok? Tetszik tudni hol a református templom, ott mellette a sárgára kőporozott ház a miénk, közvetlen mellette lévő a Johannáéké. Hazaviszlek, és útközben beszélgetünk. Ne az nem lesz jó, mert a biciklim akkor itt marad, inkább beszélgessünk itt, és majd hazamegyek, ahogy szoktam, mondta Eszter.  Rendben van, akkor mond, el mit tudsz Johannáról, egyáltalán mennyire ismered?

 

Johanna régóta a barátnőm volt, én most is annak tartom, de nagyon megváltozott. Szeretett énekelni, rajzolni, főleg nonfiguratívat, bár a portrék is nagyon jók lettek. Néha verset is írt, olyan fiatalosat, bohókásat. Azután egyszer csak nagyon szomorú lett és az erős közepes tanulóból nagyon gyorsan lecsúszott. Szörnyen sokat veszekedtek majd elváltak a szülei és innentől indult meg a lejtőn. Egyedül szomorkodott mindig, fáradt kialvatlan lett. Volt, hogy haza sem ment és nem tudni hol éjszakázott. Az anyja azt hitte az apjánál van, az apja meg fordítva.

De mi volt a baj?- kérdezett közbe Kornélia.

Az, -felelt Eszter-, hogy mind a két új család inkább cselédnek használta, ki kellett szolgálni az apja feleségét, mert várandós és otthon nem tud, vagy inkább nem akar csinálni semmit, azt mondta neki, hogy milyen jó lesz bébiszitternek. Az anyja új férje meg a fiait féltette tőle, hogy rossz hatással van a két kisfiúra. Nem kívánatos volt sem itt, sem ott, nem úgy bántak vele, mint a gyerekükkel a saját szülei sem. Mind a kettő akarta is meg nem is. Sajnálom nagyon szegény Johannát. Az a bolti lopás meg nem az ő bűne volt, kihasználták csak, két srác rábeszélte menjenek, be abba a boltba vegyenek kaját meg csokit, a fiúk megpakolták a zsebeiket és mikor a boltos észrevette ők eliszkoltak, Johanna meg nem tudta miről van szó, de mivel együtt mentek be így ő lett a felelős. És kik voltak a fiúk, -kérdezett közbe megint Kornélia. Nem tudom, de ezeket nem tőlem tetszett hallani. Mennem is kell, csókolom. Nagyon szépen köszönöm Eszter, nem tőled tudom, és mindent megteszek a barátnődért.

 

Kornélia döbbenten ült még párpercig a kocsiban, helyre akarta pakolni, magában, amit hallott. Majd összeszedte magát és haza indult, hogy zavartalanul emészthesse meg a hallottakat. Öt éve hagyta el az ifjúságvédelmet, azóta nem volt ilyen megrázkódtatásban része.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 10.

Tiszakécske