Kincsesláda
Írta: Kovács L István
Ósdi
kincsesláda,
szoba
sarkába téve,
kicsit
matt, nem látszik régi fénye,
benne
ezernyi forgács, szilánk,
mit
életünkből rejtettünk bele,
de túl
gyakran nyílik a fedele,
így az
emlékekkel a por is hull bele.
Belehull,
fátyolként fedi,
néha csak
véletlen, ha az ember megleli,
esetleg
egy szomorú, magányos este,
mikor az
ember magát keresi,
Magát
keresi, mert elveszni látszik,
ha az
élet vele mostohán játszik…
2020. 01.
17.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése