Csak játék

 

Csak játék

Írta: Kovács L István

 

Nézd, hogy játszik az ősz,

valamit pajkosan susog a szél,

pirosra sminkelt a sárgászöld levél,

közöttük bújócskát játszik a napsugara,

kacéran, áttetszőn, mint egy selyemruha,

s ha lehull, nem szomorkodik a levél.

 

Ő is játszik, alatta ismeretlen mélység,

elengedi az ágat, zuhan a semmibe,

pörög, forog, úszik, táncra kél,

utoljára egy kicsit, amíg földet ér,

ott lenn feladat várja, egy másik élet,

lassan-lassan majd a fában újra éled.

 

Látod, hogy játszik az ősz,

össze nem illő színekkel festeget,

bohóc tarkára sminkel erdőt, mezőt,

mint foltvarró, ki nem válogat,

csak összerakja a szövet maradékokat,

hogy betakarja lábát, ha jönnek a hidegek.

 

2019. 10. 21.

Tiszakécske