Egy titkos nap VII.

 

Egy titkos nap VII.

Írt: Kovács L István

Szilvia innen az intézetbe ment megtudni, hogy történt a baleset. Az igazgató megmutatta neki, hogy az esőcsatorna hibája miatt, a víz alámosta a járdának lerakott téglákat. De arra nem járt eddig senki. Ez a lány meg ott bújt el, ha magányra vágyott, a tégla pedig leszakadt, már nem bírta el még annak a vékony lánynak sem a súlyát. Így felelőst nem tudtak megnevezni, De utasította az igazgatót a hiba mielőbbi kijavítására.

 

Kornélia innen elindult felkeresni a lány valamelyik szülőjét. Már késő délutánra járt gondolta, hogy legalább az anyját otthon találja. Emlékezett rá, hogy Eszter azt mondta „a Református templom melletti sárgára kőporozott házban laknak, közvetlen mellett Johanna anyukájáék”, így arra vette az irányt.

Bemutatkozott, és elmondta mi járatban van, de eléggé barátságtalan fogadtatásban volt része, nem elutasító, hanem kifejezetten ellenséges volt vele a nő. Már azt sem értette, hogy miért más ember foglalkozik a lányával, mint akivel először a bíróságon találkoztak. Asszonyom a gyermekvédelem belügyei nem önre tartoznak, -mondta Kornélia-, De annyit elmondhatok, hogy ezentúl én fogom figyelemmel kísérni, felügyelni Johanna sorsát. Erre az asszony kifakadt: Hát csak viselje, megtudja milyen önző, senkivel nem törődő, segíteni nem akaró az a lány. Jobb lenne, ha ott maradna az intézetben, aki nem látja, nekem mennyi dolgom van a kisebb gyerekekkel, és nem hajlandó a háztartási munkákban segíteni, vagy legalább vigyázni a gyerekekre, az iskolából haza jövet be is vásárolhatna, mert útba esik a bolt, de nem, arra is lusta, nekem nincs szükségem rá, hogy még ő is bosszantson.

Kornéliában forrt a düh, de nem mutathatta ki, helyette megkérdezte: Már ne haragudjon, de kinek szülte a másik két gyereket Johannának, vagy magának? És a tanulással mi lesz, ha neki dolgoznia kell. A gyerekeket nem én szültem, a férjem hozta magával, mert rákban meghalt az anyjuk, így nekem kell felnevelni őket. Úgy és ezért el kell dobni a saját lányát, aki már gimnazista, tanulnia kell, barátai vannak, iskolai kötelezettségekkel. Na, jó ebből elég, nekem ne tartson előadást gyermeknevelésből, menjen a dolgára addig, míg a férjem haza nem ér. Asszonyom ez az utolsó szava? Igen ez, menjen már!

 Kornélia távozott. Eredetileg felakarta keresni az apát is, de amit most hallott az nem tette lehetővé, hogy higgadtan menjen a másik félhez. Hiába edzett valaki, van, hogy olyan mellbevágásnak érez egy ilyen beszélgetést, hogy kell egy kis idő a feldolgozáshoz. Így most hazament.

Töltött egy pohár martinit és leült a kedvenc helyére, gondolataiba mélyedt. Hosszú volt a kihagyás és más volt az utcákon élőkkel kommunikálni, mint az ilyen Bátai Zazi félékkel. Igaz ott is voltak, nyers, durva emberek, de nekik az életvitelük is olyan volt. De ez a nő, a család rendezett jó körülmények között él… elakadtak gondolatai, és hirtelen más jutott eszébe. Neki nem volt és nincs is gyereke, vajon jó kezdet egy lázadó tinédzserrel kezdeni? Töprengett a dolgon, végig vette a rokonságában lévő hasonló korú gyermekeket, végül úgy döntött jó lesz ez így, inkább barátnő lesz, aki közben finoman terelgeti majd, és odafigyel minden rezdülésére. Azért is megküzdök a nehézségekkel gondolta, és indult egy jó relaxációs, forró fürdőt venni.

 

  Reggel kipihenten ébredt, használtak az illatok a fürdőzés közben, jól eltudott lazulni. Ma valószínűleg kemény napom lesz, megint. Meg kell küzdenem az apával is, vagy inkább a mostoha anya lesz majd a nehezebb dió? Nem tudta, de most nem is foglalkozott vele többet. Föltette a kávéfőzőt, s míg főtt az éltető nedű, beugrott a zuhany alá. Felfrissülten jött ki a fürdőszobából, a kávéfőző is ép az utolsókat szortyogta, már tölthette is ki.

Az ablakhoz állt jó kedvűen nagyot köszönt a reggelnek, és kortyolgatni kezdte a kávét. De gondolatai már a boltban jártak, nem tudta mije van a lánynak, valószínűleg semmi, ezért majd több mindent kell vásárolnia. Nem baj, a vizit előtt úgy sem mehet be, lesz idő bevásárolni, Ahová mennie kell, nyolckor nyit mind a két hely, ha siet, kilencre ott lehet a lánynál. Készített egy kakaót, pirítóst szamóca lekvárral, azt is venni kell, sóhajtott egyet, ha el nem felejti, mert ép az alját kapirgálta az üvegnek…

 

Evés közben jutott eszébe, hogy kanalat, villát és egy kiskést is becsomagol. És már indult a szupermarketbe, a ruházati részlegen vett két hálóinget és egy köntöst, ha vizsgálatokra viszik, ne csak a kórházi beteging legyen rajta, Törölközőt, szappant, mosdószivacsot, fogkrémet, kefét, poharat. A zöldség részlegen almát, banánt, narancsot. A többit megbeszélik. Kilenc óra múlt párperccel mikor a kórházba ért, de nem mehetett még be, a délelőtti látogatás tíz órakor kezdődik, és amúgy is még tart a vizit. Leült és felhívta az intézetet ahol Johanna volt, csomagoljanak be mindent, ami a lányé, mert még dél előtt érte megy.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 10.

Tiszakécske