Egy titkos nap XVIII.

 

Egy titkos nap XVIII.

Írta: Kovács L István

 

Az idő haladt, a bíróságra beérkezett minden szükséges papír, és megjött az idézés is a tárgyalási napra. Mind a ketten kicsit idegesek voltak. Johanna duplán, mert a tanév vége is közeledett és elég sokat felelt, hiába volt az internetes felelés, bizonyítania kellett, hogy nem puskázott mikor feleltették, hogy nem volt mellette könyv, ami a skypon nem látszott. De sikeresen vette az akadályokat, igaz volt, amiből gyengébben sikerült, de becsületes játékos volt. Nagy tiszteletet vívott ki magának a tanári körben is.

A tárgyalás szerdai napon volt és minden érintett félnek ott kellett lennie, de legalább az ügyvédeiknek. Meg is jelent mindenki, Johanna szülei főleg, mert féltek, hogy előállítják őket. Ott volt az ügyész és a gyámügytől Tulya Szilvia, valamint a szülők ügyvédei, valahol a széksorok között ott ült Kornélia is.

A bíró ismertette a tényállást, miszerint a kiskorú Erdőaljai Johanna elhelyezési ügyét tárgyalják. A beadott dokumentumok és a környezettanulmány, melyet a gyámhivatal végzett volna, de erősen akadályozták őket a szülők, annak a megállapítása felé hajlok, hogy a szülők alkalmatlanok a lányuk nevelésére. Azonban megadom a feleknek a lehetőséget, hogy ha kívánnak, akkor hozzászólhatnak, kiegészíteni, az elhangzottakat, illetve a szülők tudnak-e valamit mondani, kinek a felügyelete alá kerüljön a gyermek?

Tulya Szilvia kért szót. Tisztelt bíróság, az állammal egyetértve, mi javasoljuk, hogy nevezett kiskorút nevelőszülőnél helyezze el a bíróság. Nem csak a környezettanulmányt nem tudtuk kellő alapossággal elvégezni, de mikor kórházba került a kislány sem a ruháit, sem a tankönyveit nem volt egyszerű kikérni tőlük. Az anya határozottan ellenállt, az apa engedékenyebb volt, viszont a vele egyháztartásban élő második feleség, nagyon elutasító hangot ütött meg velünk. Továbbá a két hét kórházi kezelés alatt egyszer sem látogatta meg a lányát egyik fél sem. És a két hónapos lábadozás alatt sem keresték, nem érdeklődtek a gyámhivatalnál lányuk hol, és hogyléte felől.

  -Van-e, a gyámhivatalnak javaslata, az elhelyezésre, mely intézménybe küldjük a kiskorút.

  -Van, mondta Szilvia, de nem intézményt javaslunk, hanem konkrét személyt, aki eddig is gondját viselte a kislánynak. Felkarolta, bejárt hozzá a kórházba, ellátta mindennel, amire szüksége volt, és a kórházból mikor kiengedték, saját lakásán igen jó körülmények között gondoskodott róla.

 

Ekkor az anya felugrott és hangosan kiabálva közbevágott, persze maguknak semmi sem szent, csak, szétszakíthassák…. A bíró intett az ügyvédnek, hogy hallgattassa el ügyfelét. Majd a nőhöz fordulva közölte, hogy ő is szót fog kapni, de ha még egyszer közbevág, megbünteti a bíróság megsértéséért.

  -És a gyámügy meg is tudja nevezni azt a személyt, akit gondozónak javasol? Esetleg most itt van az illető?

  -Igen bíró úr, megtudom nevezni, Iván Kornélia a nevelőszülői hálózat tagja. – felelte Szilvia.

  -Kérem, álljon, fel mutassa meg magát.

  -Kornélia felállt, és azt mondta Én vagyok az bíró úr!

  -Köszönöm, kérem, üljön le.

  -Édesapa, van e mondandója a bíróság felé?

Az apa szégyenkezve lehajtott fejjel ült, az ügyvédje mondta, hogy nem kíván szólni, elfogadja a bíróság döntését.

  -Tessék asszonyom, most szólhat a bírósághoz. Fordult a bíró az édesanyához.

Felállt az anya, és magából kikelve, Kornéliára mutatott, igen az a nő vitte el a lányom ruháit és könyveit. Szét akarja szakítani a családot, biztos jó pénzt kap érte az államtól.

  -Csillapítsa le ügyfelét ügyvéd úr.

  -Asszonyom miért nem ment egyszer sem a lánya után, hogy hol van, mi van vele, mit csinál.

  -Tudja, hogy intézetben volt, ön küldte oda. Asszonyom, szólt rá az ügyvéd és meg is fogta a karját, több tiszteletet a bíróságnak. –Ne rángasson maga engem, maga is csak ellenem van.

  -Igen asszonyom, én küldtem oda -mondta a bíró,- de ahogy engem is értesítettek a történtekről önt és a férjét is, mégsem kereste sem a lányát, sem a hivatalt. Kérem, üljön le.

  -Erdőaljai Johanna! Álljon fel, van e hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz, kinél szeretne lenni?

  -Tisztelt bíró úr! Én nem értem mi történt a szüleimmel, miért dobnak el maguktól. Az biztos, hogy Iván Kornélia, akit azelőtt nem ismertem kérés nélkül felkarolt, figyelt rám, lakásán gondoskodott rólam. Vásárolt nekem elektronikai eszközöket, és az iskolával is elintézte, hogy távoktatásban, tudjak tanulni, ne kelljen évet ismételnem. És mivel a szüleimnek, illetve apu esetében a mostoha anyámnak nem kellek, nem szeretnék intézetbe kerülni. Ha lehet, maradnék Iván Kornélia néni gondozásában.

  -Szeret ott lenni?

  -Igen bíró úr, ott meg van mindenem, feljöhetnek a barátnőim is együtt tanulunk. ha valamiben elakadunk, Kornélia néni segít.

  -Köszönöm, üljön le, figyelembe vesszük az ön véleményét is. Iván Kornélia, Ön vállalja Johanna gondozását, tudja neki biztosítani, azokat a feltételeket, amire egy ilyen korú, iskolába járó fiatal hölgynek szüksége van?

  -Igen tisztelt bíróság tudom biztosítani.

  -Ügyész úr, ügyvédurak, még valami hozzáfűzni való?

Kérdezettek halkan mondták, hogy nincs Bíró úr.

  -Jó, ítélethirdetés, holnap tíz órakor.

És koppant a bírói kalapács.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 13.

Tiszakécske.