Egy titkos nap IX.

 

Egy titkos nap IX.

Írta: Kovács L István

 

Megérkezett Johanna apja, Erdőaljai Bonifác házához. Becsöngetett, nagysokára kijött egy láthatóan nagy hassal bíró terhes nő. Kornélia bemutatkozott és kérdezte hol van a férje.

  -Mit akar tőle, miért keresi?

  -A gyámügytől jöttem a lányáról kéne beszélgetnem vele.

  -Arról a kis perszónáról? Mi van vele?

  -Asszonyom ő nem perszóna, csak egy kislány és az apjával kell beszélnem, itthon van?

  -Hátul van, ott dolgozik valamit, menjen oda, ha akar, Ő biztos nem jön ide.

Kornélia hátra ment, a férfi egy sufni előtt babrált valamit. A férfi észrevette, felállt és előre köszönt, megkérdezte miben segíthet. Kornélia bemutatkozott, elmondta ott létének okát. A férfi is megmondta, hogy Ő Erdőaljai Bonifác Johanna apja, de láthatóan zavarban volt, észrevette, hogy a felesége figyeli az ablakból őket.  Azért föl invitálta a teraszra és hellyel kínálta a vendéget. Megkérdezte mi van a kislányával.  Kornélia szépen sorban elmondott mindent, a férfinak közben egyre szürkült az arca. 

Végül megkérdezte, - mondja, uram miért nem jöhet ide a kislánya?

  -Ez nagyon hosszú történet, de megpróbálom rövidre fogni. A volt feleségem összejött egy kollégájával, akit állítólag megsajnált, mert meghalt a felesége. El is hagyott minket, de a lányunk nem kell neki, csak akkor, ha hajlandó úgy viselkedni, mint ha cselédje lenne, ráadásul a férje ki nem állhatja, ha Johanna a gyerekeinek nem enged valami rosszat csinálni. Azt mondja, hogy ne nevelgesse az Ő gyerekeit, mert csak rosszat tanulhatnak ilyen kis perszónától.

  -És önökkel mi a helyzet? Az előbb beszéltem a párjával, elég csúnya jelzőkkel illette a kislányt.

  -Nézze, szeretem a lányomat, de a feleségemet is és nem tudok dönteni, gyenge vagyok, és nem tudok kiállni a lányomért. Ráadásul, ha az anyjától ide jön, mindig ki van borulva, mert az anyja ellenem uszítja, és akkor csak veszekedünk. Jobb lenne neki, ha olyan helyre kerülne, ahol nyugodtabbak lennének a körülmények.

  Uram össze tudná szedni azokat a holmikat, amik a lányához, tartoznak, iskolai könyvek, füzetek és a ruháit?

  -Igen össze, megvárja vagy elvigyem valahová, mondjuk be a kórházba?

  -Ha nem sokáig tart megvárnám, de attól ön bemehet hozzá bármikor, két hétig ott lesz, ágyhoz kötötten.

  -Két percet kérek.

  -Mehetnék önnel, megnézhetném a szobáját?

  -Persze, bocsánat erre tessék.

Bementek a lány szobájába, Kornéliának elállt a lélegzete. Ezt a lánya hagyta így?

  -Igen miért, mi a baj?

Semmi felelte a nő, és körbe fordult, hogy lássa a falakat külön- külön is. A falon szebbnél szebb rajzok, egy- két portré, de többségében nonfiguratív ábrák, szinte művészien kidolgozva. Az íróasztalon pedánsan egymásra rakva a könyvek, füzetek.

Rajzmappa, színes és grafit ceruzák egy tartóban. Megengedi, hogy lefotózzam a falakat és az asztalt mielőtt elpakolunk?

  -Tessék csak.

Míg fotózott Bonifác úr elővett egy kis bőröndöt a szekrény aljából, ahol szintén szépen behajtogatva még a zsebkendők és zoknik is. Apuka gyorsan elpakolt mindent a könyveket egy nagyobb válltáskába, a ruhákat a bőröndbe.

A felesége egy darabig nem jelentkezett, egyszer csak megállt az ajtóban és megkérdezte:

  -Na, mi van, elköltözik végre a kisasszony?

Kornélia csak hüledezett a férfi pedig gyorsan kiterelte a feleségét, azzal, hogy ne csináljon cirkuszt.

A rendnek köszönhetően gyorsan végeztek a pakolással, hiszen csak alá kellett nyúlni mindennek, összefogni és behelyezni a táskába, bőröndbe. Kornélia fogta a csomagokat és elindult a kijárat felé, de nem bírta magát tovább türtőztetni, oda szólt: asszonyom ön nem ezt a kislányt, hanem azt a gyereket, akit vár azt sem érdemli meg. Vigyázzon nagyon nehogy azt is nekem kelljen elvinnem magától.  A férfi meg csak azt hajtogatta, hogy elnézést kérek, elnézést kérek.  Uram az lenne az igazi, ha ön nem nézné el ezt a viselkedést, elvégre most kidob az utcára egy másik gyereket. Csak azt nézem, hogy terhes a felesége, különben nem hagynám ennyiben, viszont látásra.

 

Folyt. köv.

2020. 03. 10.

Tiszakécske.