Egy titkos nap. III.

 

Egy titkos nap III.

Írta: Kovács L István

Míg a tárgyalás tartott, végig jegyzetelt és figyelte a felek, és a lány, Johanna reakcióit. Szegény gyermekben mintha kést forgattak volna azok, akiknek a legjobban kellett volna vigyázni rá. Korábbi munkája során tapasztalatokat szerzett nehéz sorsú, lecsúszott fiatalokkal kapcsolatban és nem véletlenül adta föl azt a munkát. Nem a fiatalok miatt, hanem a rendszer borzalmai miatt, amin nem is tudott változtatni. Ötleteit jobb esetben rendre elutasították, de sokszor ki is nevették, a basáskodó, helyzetükkel visszaélő magasságok.

Végül a bírói határozat értelmében Johannát elvitte a gyámügyes a meghatározott intézménybe három hónapra, és a lejárat után újra a bíróság elé kell járulniuk, a szülőkkel együtt, hogy döntsenek a lány elhelyezéséről. Addig a szülőknek meg kell egyezniük.

 

A jó könyv tervet kicsit hátrább tolta magában, új tervet kezdett el szövögetni. Osztálytársaitól érdeklődött volna, hogy milyen lány és mit szeretett csinálni, de pont becsengettek, így nagyon kevés információhoz jutott. Az igazgatóval is beszélni akart, de nem tudott, későbbre kapott időpontot. Az ítéletben megvolt hová utalták a lányt, bár tudta a zárt intézménybe nem lehet látogatni, de azért elment annak az intézménynek az igazgatójával beszélni, hátha ad nekik párpercet. Vett a lánynak egy vázlatfüzetet, hozzá színes ceruza készletet, és egy vastagabb füzetet naplónak és hozzá tollat is. A füzet első lapjára írt egy üzenetet.

 

  „Kedves Johanna!

Nem ismersz, de a tárgyalásodon többször láttalak. Figyelemmel kísérem a sorsod alakulását, és ha ki jössz, az intézményből szeretnék találkozni veled. Tudom, hogy szeretsz rajzolni és naplót írni, ezért hoztam neked ezeket az eszközöket. Ha lesz időd és alkalmad írj le mindent és/ vagy rajzolj bármit, amihez kedvet érzel.  Kérlek, bírd ki ezt az időt, és akard a változást magadért. Ha kijössz várni, fogok rád. Üdvözlettel: Kornélia”

 

Elment az intézménybe. Bemutatkozott, elmondta mi járatban van és kért ötpercnyi beszélgetési lehetőséget, de ahogy sejtette, nem beszélhetett Johannával.  A csomagot viszont átvették tőle, megnézték nincs e benne tiltott holmi, és egy nevelő már el is vitte a lánynak.

   Johanna nagyon meglepődött, hogy van ember, akit érdekel, értéket lát benne és bár nem ismeri ad is neki valamit. Nagyon nehezen viselte a rámért büntetést, pár éjszakát átsírt, de végül beletörődött. Mindennap voltak foglalkozások, reggel nyolctól délután ötig, délben egy óra ebédidő. Este pedig szabad foglalkozások. Volt könyvtár, lehetett olvasni, írni, rajzolni. Egyet nem szabad volt, bántani egymást. Soha nem voltak felügyelet nélkül. A naplóba egy hétig nem írt semmit, de a füzetbe rajzolgatott. Nonfiguratív képeket alkotott, melyeken itt- ott látszottak a könnyek nyomai is, ahogy kicseppent és megpróbálta a papírról letörölni, kissé elmaszatolva a képet. Egy hét elteltével nyúlt a füzethez és választ írt az adakozónak.

 

„Kedves Kornélia!

Tényleg nem tudom ki vagy, és hogy egyáltalán tegezhetlek e, de a törődésed jólesik, köszönöm szépen. Próbálok változni, nem tudom fog-e sikerülni, ha igen mikor és milyen irányban. Tizenhat éves vagyok, sajnos eddig nem sok jóval kecsegtetett az élet, de főleg a szüleim, remélem, valamelyikük befogad, bár, hogy őszinte legyek egyikükhöz sem megyek szívesen. Várom a veled való találkozást. Üdvözlettel: Johanna.”

 

Elküldeni nem tudta, hiszen sem cím sem teljes név nem volt megadva, de hiába is lett volna, nem lehetett levelezni senkivel.

 

2020. 03. 07.

Tiszakécske.