Egy
titkos nap XIV.
Írta: Kovács L István
Kornélia a konyhában szorgoskodott. Most nem volt készen
saláta, csak hozzávalók így az ebéd készítés nem tízperces volt, de nagyon
lelkesen csinálta. Régóta nem érezte ilyen jól magát, nem tudta, hogy ez a
nőkben a genetikai kódban meglévő anyai ösztön-e, vagy valami egészen más, de
nem is igazán érdekelte.
Elkészült az étel, tálcára rakta és óvatosan benyitott a
szobába, hogy ha alszik, föl ne riassza a lányt, de Johanna nagyon éberen
pihent, mert azonnal arra fordult amerre a bajárat volt. Miközben ebédeltek,
megkérdezte Johannát, hogy az ajtót nyitva hagyják és kiált, ha kell valami,
vagy találjanak ki valami hívó jelet? Nem tudom Kornélia néni, felelte a lány,
majd kitalálunk valamit.
-Köszönöm szépen, az ebédet, finom volt,
régen nem ettem rendes házi ételt.
-Elég volt?
-Igen elég.
-Nekem most van még egy kis dolgom, de este
ráérek és beszélgetünk. Az ajtót nyitva hagyom, kiálts, ha szükséged van
valamire.
Kornélia
kiborította a hazahozott ruhákat gyorsan szétválogatta és egy adagot a
mosógépbe rakott, s míg a gép dolgozott elmosogatott, rendbe tette a konyhát.
Az első adaggal a gép végzett addigra, gyorsan újra töltötte a gépet, és az
előző adagot kiterítette. Közben megjött Eszter a leckével, bevezette a
szobába, elnézést kért, hogy neki dolga van. Végzett a mosással. Megkérdezte
Esztert meddig tud maradni, mert, le kell mennie a boltba, de jön, mindjárt
várja meg.
Hamar
hazaért, hozott a lányoknak gyümölcsöt, rostos levekből többfélét. Még
szégyenlősök voltak nem nagyon akartak elfogadni semmit, mondván jó nekik a víz
is. Gyerekek, Johannának vitaminokra van szüksége, hogy csontjai
megerősödjenek, tessék ezeket fogyasztani, cukormentesek, vagy legalábbis kevés
a hozzáadott cukor bennük. A gyümölcsöket megmostam, bátran vegyetek, amit
kívántok. Mosolygott kedvesen Kornélia. Eszternek azonban menni kellett, így
elköszönt. Ketten maradtak. Egy darabig csak ültek, (Johanna jól fel volt
polcolva párnákkal) és nézték egymást. A nő bár ült, mégis remegett a lába, a
kemény határozottsága most kicsit cserbenhagyta, nem tudta hol és mivel kezdje
a beszélgetést. Johanna törte meg a csendet.
-Tessék mondani, miért tetszett engem
felkarolni és idehozni?
-Miért kérdezed, nem jó itt?
-De jó, legalább is egyelőre, de engem eddig
mindenki csak bántott, pedig érzésem szerint semmi olyat nem tettem, amivel
kiérdemeltem.
- Őszinte leszek hozzád, és ezt tőled is
elvárom a későbbiekben. Nem tudom. Hallottam egy gyermek elhelyezési perről,
igaz már nem először, de most valami hajtott, hogy nézzem meg, hogyan zajlik
egy ilyen, dolog. Az véletlen vagy a sors keze nem tudom, hogy ép a Te ügyedet
tárgyalták. És amit láttam, hallottam elborzasztott. Nem beszélve arról, ahogy
láttalak ott magadba zuhanva kiszolgáltatottan, két marakodó szülőnek,
elborzasztott, és úgy gondoltam, hogy kimentelek, legalábbis addig, amíg újra
bíróság elé nem álltok, ami nem is olyan soká lesz, és a bíró dönt az
elhelyezésedről.
-Tetszett már ilyet csinálni máskor is?
-Nem még soha nem csináltam ilyet.
-Egyedül tetszik itt élni, nincs férje,
gyermeke vagy valakije?
-Egyedül élek, senkim sincs, Téged magamhoz
vennélek, mint gyám vagy nevelőszülő, ha Te is szeretnéd majd, és ha a bíróság
is engedi. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha a szüleid nem tudnak
megegyezni, hogy hol is lakj, és a másik felet mikor látogathatod meg.
-Szeretem mind a kettőjüket, végül is csak a
szüleim, de nem akarják elfogadni, hogy nem akarok cseléd lenni. Tanulni
akarok. Apu még csak, csak hajlana rá, de a felesége ki nem áll, azt szeretné,
hogy még a wc-re is kísérgessem, pedig nem is veszélyeztetett terhes. Anyu meg
egyenesen gyűlöl, azt hiszi, elakarom csábítani a férjét. Azt mondja azért
olyan ellenséges velem, hogy nehogy behálózzam. De tessék rám nézni, nem is úgy
nézek ki mintha egy csábító lennék, még korombéli fiúkat sem, nem hogy
férfiakat.
Kornélia csendesen
mosolygott.
-Ne félj kicsim, ha nem akarsz elmenni, és
engedik, bármeddig itt maradhatsz. Rajtam nem fog múlni, csak rajtad és a
bíróságon.
Folyt.
köv.
2020. 03.
12.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése