Pénteki mandala

 

Pénteki mandala

Írta: Kovács L István

 

Eltévedt kései virág,

napsárgán didereg a földön,

hajnali dér csillant kócos fején,

szirmai ezerfelé állnak,

mégis szabályos körben,

ahogy illik a mandaláknak.

 

Lépésről, lépésre kisebb a kör,

ahogy befelé halad,

egyéniségét így is őrzi az apró virág,

ő egy körbezárt mégis nyitott világ,

bárkit befogad, kinél jó szándék a vezér,

önmagából keveset mutat, ritkán mesél.

 

A hajnal derét elvitte róla a kései Nap,

minden virág eltűnt már régen,

ő a kertsarkában egyedül maradt.

A kopasz rózsabokor, sem vigyázza már,

nincs mellette levél, alatta rövid a szár,

megveszi a fagy ezt a sárga mandalát.

 

2019. 11. 08.

Tiszakécske