Novemberi hajnal

 

Novemberi hajnal

Írta: Kovács L István

 

Tejfehér a világ, csak a sötétség szűnik,

sűrű, nyúlós köd szitál színes leveleken,

lassan apró gyöngyökké gyűlik,

nyakamba hull hidegen cseppen.

 

A Nap, sugárnyalábbal vív meg vele,

messze van, nincs hozzá elég ereje.

Sokáig kitart, lassan száll föl a pára,

valaki fekete felleget görgetett az ég aljára.

 

Sűrű, nehéz a felhő, rózsaszín a széle,

mint, amikor búbánat mosolyog a szépre.

Győzött a Nap, eltűnt a köd, oszlik a felhő.

és a színes levél hull, mint a záporeső.

 

Gondoltam ma a sétát elhagyom,

csak a meleg szobából nézem az ablakon,

de szeretem az őszt, a ködöt, a színes levelet,

szeretem ahogy a tegnaptól tisztítja a fejemet.

 

2019. 11. 05.

Tiszakécske